Görög tragédia

„A görög tragédia valóságos oka az, hogy Hellász »rosszkor volt rossz helyen«. Alapvető jellemzői – akárcsak Portugáliát, Olaszországot és Spanyolországot is – alkalmassá tették, hogy a globális hatalmi rendszer pénzügyi csúcsfegyvereit kipróbálja. Arról van szó, hogy a válság első lépéseként a ma már a világ összes nemzeti jövedelmének a tíz–tizenötszörösét kitevő gigantikus spekulatív értékpapírtömeget egyszerűen »betolták« a kereskedelmi bankokba. Majd tudatosan keltett hisztériával és néhány nagybank »beáldozásával« azt a látszatot keltették, hogy a világ az összeomlás szélére került, mert – ezt azért elismerték – »felelőtlen« volt a hitelezés, és ezért vannak most nehéz helyzetben a bankok. Ám ebből arra az álságos következtetésre jutottak, hogy akkor ezután viszont most már senkinek nem adnak hitelt. Azoknak sem, akikről pontosan tudható, hogy »jó adósok«, így aztán, ha eddig nem volt válság, most aztán lesz, és a világ valóban összeomlik, hacsak…

Hacsak az államok nem adnak a bankoknak pénzt, hogy ne a sajátjukat kelljen kockára tenni. Az így megzsarolt államok pedig fizettek. Globális szinten összesen több mint tízezermilliárd dollárt, amiből a görög államra több mint százharmincmilliárd dollár jutott. A bankok »köszönték szépen« az így kapott ajándék pénzt, és ahelyett, hogy hiteleztek volna belőle, betették a biztonságos jegybankokba, ahol az ingyen pénz azóta is nekik kamatozik. A 2009-es súlyos megzuhanás ennek a csalárd és hazug stratégiának volt a következménye.

Egy év hatásszünet után azonban a globális pénzhatalmi rendszer a kezében lévő médiagépezet segítségével elkezdte terjeszteni/gerjeszteni a hisztériát az államok súlyos eladósodottságáról, és arról, hogy ez a lakossági »túlfogyasztás«, vagy – ahogyan ők nevezték –, a »fiskális alkoholizmus« a bajok fő oka, ezt pedig szerintük csak radikális megszorításokkal lehet kezelni. Vagyis az általuk okozott deficitet és adósságnövekedést azokkal a kiszolgáltatott társadalmi csoportokkal kívánták/kívánják megfizettetni, amelyek ezzel a kifosztottságuk legvégső fiziológiai határához érkeztek.”