Megint a tanácsadók

Nem vagyok benne biztos, hogy ebben a konkrét esetben valami sötét üzelem rejlik a háttérben. Az IFUA a munkát igen alacsony áron vállalta, és feltehetőleg jó szakmai ajánlatot írtak, mivel az övéket értékelték maxikumra. Szerintem ez nekik most inkább befektetés - szeretnének az új kormánnyal is bizalmi szakértői viszonyba kerülni, ezért jelentős árengedményt adtak.

Nem értem, mit okvetetlenkedik Sz.A. Már megtanulhatta volna, hogy a mi kommunistánk igaz magyar, a mi ügynökünk hazafi, akkor nyilván a mi amerikai tanácsadóink is rendben vannak (nem tudom, a Századvégen keresztül foglalkoztatott amerikaiak miért maradtak ki a felsorolásból. Ők is jófiúk!).

Érdekes cikk, érdemes rajta elgondolkodni! Nagyon szívesen megírnám a cikkajánlóban is, de sajnos a mandarin-féle polgári mértéktartásba és egyenlőségbe, egyenlő mércébe ez már nem fér bele, hogy ideszemlézzék. (A bartuslaci, andrassew, gréci zsolti stb belefér...) "Még egyszer a "rendszerváltó" rezsim sarc- és halálpolitikájáról Sokan remélték honfitársaink közül, hogy Gyurcsányék után már nincs lejjebb. Az azóta eltelt két év bebizonyította: van. Sőt, mi az hogy, nagyon is van! Voltaképpen ma egy afféle országban élünk, amelyben az elit olyan közhangulatot teremtett ostobábbnál ostobább törvényeivel és jogszabályaival, hogy az állampolgárnak ne legyen egyetlen nyugodt pillanata sem, s onnantól kezdve, hogy reggel kiteszi a lábát otthona kapuján, bármely pillanatban ki legyen téve valamely hatóságnak mondott zsiványkompánia önkényének, vegzatúrájának, basáskodásának. Ugyanis a „Rendszer” működésének alapelve, Montecuccoli szállóigéjét modernizálva és magyarítva a következő: az állam működéséhez három dolog szükségeltetik: sarc, sarc és sarc – még ha az állampolgár beledöglik, akkor is. Kezdjük a rendszerőrség tevékenységével. A magunk mögött hagyott két esztendő a napnál fényesebben bizonyítja, miszerint a pintéri reformok – két hét alatt rend lesz – lényege, s a „rendőrség” működésének krédója és alapelve: a pénzbehajtás. Önmagában abszurdum, hogy egy elnyomorított országban az állampolgárokra megfizethetetlen bírságokat, pénzbüntetéseket rónak ki. Metaforikusan kifejezve: nigeri jövedelmi viszonyok és német büntetési tételek. Holott jogelméleti evidencia, miszerint a büntetés kirovásának célja nem lehet a vétkes egzisztenciális tönkretétele, hanem az állampolgári fegyelemre nevelés a szándék. Nos, ez nálunk magasztos elv csupán, a gyakorlatban a cél az amúgy is ezerfelől nyomorított bennszülöttek totális anyagi ellehetetlenítése. Arról már nem is szólva, hogy a Pintér-zsandárság úton-útfélen, modern korunk útonállóiként vadászik az autósokra, közlekedőkre, hiszen tőlük lehet a legbusásabb anyagi hasznot behajtani. A minap ezzel kapcsolatban közzétettem egy rendkívül sajnálatos, Nyírbátor környéki eset leírását. Elkeserítő, hogy vannak olvasók, akiknek halvány lila gőzük nincs arról, mi volt az egész hatósági eljárással a probléma. A zöldfülű, gyermeket nem nevelő, a főiskolai jegyzet tananyagát vizsgaként visszakérődző ifjoncok hülyeségei – a „szabály az szabály” – még bocsánatos bűnnek tekintendők. Az ott leírt esettel – a bűnőrség teljesen értelmetlen tortúrának vetette alá egy beteg gyermekét orvoshoz szállító anyát, illetve a jármű sofőrjét egy apró szabálysértés okán – az az alapvető probléma, hogy egy civilizált ország rendőrsége szóbeli figyelmeztetés után azonnal útjukra engedte volna őket, de van egy még ennél is súlyosabb kérdés: normális országban a hatóság nem kezd egy teljesen értelmetlen, időhúzó, mindenre kiterjedő igazoltatásba és vizsgálatba ilyen esetben, különösen azután, hogy az érintettek jelezték, kifizetik a szabálysértésért kirovandó pénzbírságot, csak engedjék már végre útjukra őket. Ennek ellenére a két fehérjehalmaz szándékos időhúzásba kezdett, amit egyébként egy hétköznapi, megszokott közúti ellenőrzés során sem alkalmaznak senkivel szemben sem, kivéve, ha valamilyen bűncselekmény elkövetésének gyanúja merül fel. S az igazán lesújtó, hogy vannak hazánkban olyan szellemi színvonalon álló honfitársaink, akik ebből nem fogtak fel semmit. Szociológiailag ők sorolandók a „reménytelenek” kategóriájába. Annál arcpirítóbb, hazugabb állítást pedig nehéz elképzelni, hogy a mi biztonságunk, életünk és egészségünk védelme lenne a rendőri intézkedések célja. Egy frászt! Amennyiben ez így volna, úgy nem hortobágyi jellegű terepviszonyokon alamuszi módon elbújva mérnék az autók sebességét, hanem a baleseti gócpontokat kameráznák be, s az ott szabálytalankodó közlekedőket sújtanák – teljes joggal – súlyos szankciókkal. S különösen az oktatási intézmények előtt, idősek lakta környékeken száguldozókra fordítanának fokozott figyelmet. Hogy a teljesség igénye nélkül, csak e két szerény javaslatot tegyük. A másik orbitálisan képmutató rendelkezés az ún. nem dohányzók egészségének védelmében született törvény. Az érintettség és elfogultság vádját elkerülendő, rögtön előrebocsátom: soha az életben nem dohányoztam, s kifejezetten irritál a cigarettafüst. Ám itt korántsem erről van szó. A lényeg az, hogy ma már magánterületen kívül szinte alig van hely – a szabad ég alatt is –, ahol nyugodtan, Damoklész kardjaként az érintett személy feje felett lebegő hatósági retorzió veszélye nélkül rá lehetne gyújtani. Ami önmagában véve kretén ostobaság. Tudniillik a szabadban elfüstölt koporsószeggel a dohányzó ember – a sajátjáén kívül – a világon senkinek az egészségét nem fenyegeti. A történet arról szól, hogy a feneketlen pénzelnyelő automatát, az államkasszát újabb 50 ezer forintok kiszabásával lehessen töltögetni. Ami pedig a vendéglátóhelyeken való füsttilalmat illeti, költői kérdésünk a következő: van-e olyan hülye törvényalkotó széles-e hazában, aki komolyan gondolja, hogy egy tisztességes falusi kocsmában ezt az abszolút kretén, de feltétlenül EU-konform ukázt bárhol is be fogják tartani, illetve betartják? S ismételten: félreértés ne essék, e sorok írója sem ülne be egy dohányfüstös étterembe, azonban ha a tulajdonos, illetve a fenntartó meg tudja oldani, hogy a vendégek két, egymástól teljesen elválasztott légtérben foglaljanak helyet, véleményem szerint a dohányzó szekcióban mindenki szíve joga, hogy úgy füstölögjön, ahogyan akar. Tudniillik az efféle tiltásokkal – az egyébként nagyon helyes és üdvös célt – az államhatalom halálbiztosan nem fogja elérni: csökken majd a dohányzók száma. Épp ellenkezőleg. A jogszabály haszna körülbelül annyi lesz, mint az 1980-as években néhány hónap után elhalálozott reggel 9 óra előtti szeszvásárlási tilalmi rendeletnek: még többet ittak az érintettek, akiknek védelmében és helyes útra terelésére a rendelkezés született. Ellenben a „füsttörvény” busás profittal kecsegtet kifosztónk, a magyarországi állam számára: egyrészt megbüntetheti – a már említett 50 ezer forintos tételig – a tilalmat megszegő magánszemélyeket, másrészt több százezres sarcot róhat ki a vendéglátóhely tulajdonosára. Ezzel aztán az amúgy is döglődőfélben lévő idegenforgalomra és vendéglátóipari szektorra mér halálos tőrdöfést, tovább rontva a hazai gazdaság amúgy is katasztrofális állapotát. S végezetül a legújabb agyrémről, az ún. tranzakciós, sárga csekk- és telefonadóról. E ponton már csak nem is hazudozik a mai kormány, attól eltekintve, hogy megpróbálja az egész ügyet elbagatellizálni. Önmagában valóban nem nagy összegről van itt szó, ám egy sokszorosan túlsarcoltatott országban, ahol a lakosság jelentős része nagymértékben el is van adósodva minden újabb forint sok. A társadalom anyagi, szellemi és akarati tűréshatárának végére érkezett. Legfőbb ideje lenne tehát végre produktív, a nemzeti felemelkedést szolgáló gazdaság-, társadalom-, oktatás-, egészségügyi-, és szociálpolitikába kezdeni. Azonban mindez – miként szerénységem hírportálunkon már számtalanszor kifejtette – az ún. rendszerváltó elittel nagyjából annyi reménnyel kecsegtető vállalkozás, mint gyűszűvel elhordani a Himaláját. Márpedig, amennyiben 1990 ordas, nemzetet megsemmisítő rendszere továbbra is fennmarad annak prominenseivel együtt, nem kell túlzottan nagy prófétai látnoksággal megáldott jövendőmondónak lennünk ahhoz, hogy belássuk: ez a politikai roncstákolmány egyenes úton robog valamennyiünkkel a történelem feneketlen szakadékába." Lipusz Zsolt – Kuruc.info

Elég fura cikk. Ez a nő annyira fiatalítja magát, hogy dilitolta a memóriáját? A rdváltás egyik legjobb poénja, kin is csattant annak idején a Parlamentben, hogy X. Y. "a miniszterelnök tanácsadója korábban azt mondta, hogy a politikust ugyanúgy el kell adni, mint a mosóport. Ez lehet az oka annak, hogy most már habzik a szájuk..." (K. G.)