„Jó néhány évvel ezelőtt a szingapúri Kereskedelmi-ipari Minisztérium és a Külügyminisztérium 15 társminisztériummal és 60 hatóság együttműködésével létrehozta a Singapore Cooperation Enterprise-t (SCE), amelynek feladata sikerreceptek eladása és – kérésre – helyszíni megvalósításuk.
A vevők sorban állnak. Bahrein-nek a munkaerő-fejlesztés, Katarnak a pénzügyek, Dubainak a villamos- és vízgazdálkodás, a kínai Nanking városának az önkormányzat működése terén nyújtott segítséget. 2008 májusában Afrika legreménytelenebbnek ítélt, tragikus sorsú országa, Ruanda kötött szerződést az SCE-vel, de nem részterület, hanem az egész ország sikeressé tételére.
Rövid időn belül az 1994-es szörnyű népirtásáról ismert, ásványkincsek, kikötők, sőt tisztességes utak híján lévő ország gazdasága évi 8–8,5 %-os ütemben kezdett fejlődni. Fővárosából, Kigaliból eltűntek a többi afrikai országra olyannyira jellemző kóbor kutyák, kolduló gyerekek, agresszív árusok – és gödrök. A Transparency International szerint Ruanda ma kevésbé korrupt Magyarországnál. Elnöke, Paul Kagame tavaly szeptemberben szerződést kötött az amerikai Carnegie Mellon Egyetemmel, hogy az országot Afrika informatikai és technológiai központjává fejlesszék.
Ha a siker nem eminens nemzeti érdek, semmi nem az. A magyar kormánynak a siker iránti kellő alázattal üzletet kellene kötnie az SCE-vel, amelynek eddig nem volt csalódott kliense, legyenek azok a világ leggazdagabb vagy legszegényebb országai. A siker kezdeti jelei fél éven belül jelentkeznének.”