Prostitúció

„Jön velem szembe az iskola folyosóján a lány, mosolyogva köszön. Kicsit nehezen lépked a nem neki és a nem iskolába való cipőben. Szeretném nem tudni, hogy már pénzért is megtette…és utálom magam, mert nem tudom megfogni, megállítani a folyamatot, hisz szemben velem egy bűnöző dinasztia áll, akikkel szemben tehetetlen vagyok. Persze nemcsak én. Mindenki. Több mint tíz éve próbálkozok ezzel a családdal, de csak addig jutok, hogy lesz pár évük a gyerekeknek, amit örömmel töltenek a suliban. De már a tizedik-tizenkettedik év után kevés vagyok, mit sem ér a beszéd, a pozitív ráhatás, jó, még bejönnek néha, hogy nem tudnék e segíteni, de azokban a helyzetekben már lehetetlen. Aztán a nyomorult fiatal lányok gyerekei is hozzám kerülnek, és előre tudom, ugyanazt az utat járják majd be, mint az anyjuk.

Ők nem luxus prostituáltak lesznek. Hanem a legalja. Akik kocsmában is, meg a kamionsoron biztosítják az utánpótlást. Ha szerencsések, túlélik.

Vannak, akik elkerülnek. Pestre, vagy külföldre. És azt csinálják. Most ketten is hazakerültek a kapcsolatrendszerünkben. Talán sikerül nekik még kialakítani az életüket. Még nagyon fiatalok. Még mindent újra kezdhetnek.”