„Az oké, hogy ne bringázzunk a járdán, mert tilos és bunkó dolog a gyalogosokkal szemben, akiké. Én utálom a legjobban, hogy néha viszont kell (vári alagút, hidak, forgalmas sugár- vagy körutak némelyike). Éppen ezért nem is szólok vissza azoknak, akik járókelőként anyáznak le a járdáról. A szabály szerint igazuk van. De a Magyar Kerékpárosklub videója elvetette a sulykot egy pirinyót.
Tényleg van vele pár gond. Egyrészt talán nem kellene ennyire tapírként beállítani a bringásokat, hogy kutyákat heccelnek a sétálóutcán – a kutyasétáltatókról külön értekeztem korábban –, hogy szerelmespárok közé hajtanak, hogy fagyit placcsantanak a kisgyerekre, hogy banánt tépnek ki gyanútlan, éhező bölcsészek kezéből.
Oké, ne járdázzunk, de így, hogy ennyire életszerűtlen vicceskedéssel jelzünk egy fennálló problémát, mintha csak azt próbálná mondani a kerékpárosklub, hogy na, itt volt a házi feladat, önkritikát kell gyakorolnunk, nesztek. A helyszín is: ki a túró biciklizik körbe egyáltalán a Hollán Ernő utcában egy bőröndös nénit? Ja, és hát a legszebb: éppen a Szent István körúti járdázást állítják pellengérre, amikor gyakorlatilag Budapestnek ez a része kerékpárral tökre használhatatlan? A biciklizésben kezdők számára nemde éppen a kedvcsinálás irányába kellene hasson minden ilyen videó? És akkor azt látják a pupákok, hogy ha a járdán bénázol egy amúgy közúton életveszélyes szakaszon, akkor bunkó vagy, nemcsak szabálytalan? Hát azért ezt rakjuk mán össze!”