Az álhírek terjesztésével a vesztünkbe rohanunk: ijesztő gyakorlat terjed a közösségi oldalakon
Négyből három hírt anélkül osztanak meg a felhasználók, hogy elolvasnák. Íme, az álhírek terjedésének pszichológiája.
A történelem szemétdombjáról senki ne hordhassa irháját a médiába.
„Örömet kelt, hogy évtizedek után fölfénylett az újságírói etika követelménye.
Aszályos volt ebből a szempontból a rendszer-átalakítás: 1990 után évekig etikai dzsungel uralkodott a nyilvánosságban. Ekkor jöttek divatba a véleményhírek: egy-egy szélsőséges politikus böffentett egyet, s már vezető hírként illatozott a kereskedelmi csatornában.
Az utóbbi évtized némi konszolidációt hozott.
Felszaglott azonban egy förtelmes eset. A korrupt párt szélsőséges vezetője kiselejteződött a politikai életből. És merészet gondolt.
A történelem szemétdombjáról a médiába menekült.
Még kapta az adófizetők pénzét, még politikusként vette fel fizetését, s mellé a kétszer akkora »költségtérítését«, amikor a törvényhozás épületében úgynevezett „interjút” készített a Hazugságkirállyal.”