„- Mitől különleges a siller, ha szekszárdi, és miért hívják Fuxlinak?
- Ha a nagyapámat kérdezed, ő a rókás színe miatt fixlinek vagy fuchs-osnak hívja a sillerünket, de a Fuxli sem egy most kitalált márkanév, hanem a sillerborok régi, szekszárdi, sváb elnevezése. Magyarországon a sillert – mióta világ a világ – kizárólag kékszőlőből készítik. Szekszárdon az alapot ehhez általában kadarka és kékfrankos szolgáltatja. Ezzel szemben Ausztriában és Németországban a Schiller (Schilcher) az egyetlen olyan bor, ami készülhet vörös- és fehérbor házasításából is. Régen a siller volt az a bor, amit a szekszárdiak a maguk mindennapi örömére készítettek. Ezt az életérzést szeretnénk mi is továbbvinni. Legyen jó beszélgetőbor, lehessen mellette enni vagy kártyázni, csússzon könnyen, de azért bírjon tartalommal is! (...)
- Azon túl, hogy általánosságban siller-borról beszélünk, határoztatok meg konkrét szőlészeti és borászati kritériumokat a Fuxli név használatához?
- Egy előre lefektetett és közösen elfogadott szabályzat szerint két módon szeretnénk biztosítani a stílus állandóságát. Először is leraktuk a sarokpontokat, amik szerintem egy jó ivású és hiteles siller készítéséhez hozzájárulnak. A bor gerincét a kékfrankos és/vagy kadarka kell, hogy adja. Lehetőség szerint egészséges szőlőt javasolt feldolgozni, maximum 120 q/ha termésátlaggal. A célzott szüretnél különösen figyelünk a savakra, a lélevétel épp ezért nem ajánlott. A 12-48 órás hideg áztatást részesítjük előnyben a gyümölcsösség megőrzése érdekében. Célunk a rókarőt szín, amely fajtától és évjárattól függően eltérő időtartamot jelenthet. Az almasav lebontása célszerű és ajánlott. Az alkoholtartalmat 13%-ban maximáltuk. A Fuxlinak szánt borokat két alkalommal, közösen megkóstoljuk, mielőtt piacra kerülnének. Így van idő a stílust finomítani, összehangolni a palackozás előtt.”