A szuverenitás délibábja

„A hajdani Közép-Európa mára gyakorlatilag felolvadt Nyugat-Európában, amely viszont ezzel az unió keretébe húzott minden ottani feloldatlan történelmi traumát, benne a nemzetállami nacionalizmusokat is. Amiket most a térség jobboldali populista politikusai országuk szuverenitása megvédéseként csomagolnak be.

A szuverenitás ilyetén felfogása már majdhogynem érthetetlen Nyugat-Európában. Még akkor is, ha dacára a francia–német megbékélésnek a kilencvenes évek elejéig ott is élt a félelem az egyesült Németországtól. Az egyesülést mind a britek, mind a franciák hevesen ellenezték, Gorbacsovnál opponálták, s az amerikaiak is csak akkor egyeztek bele, amikor Gorbacsov rábólintott. A Kreml talán messzebb látott, mint sokan a fejlett Nyugaton. Moszkvában talán látták, hogy vége ugyan az ideo lógiai alapon megszerveződött kétpólusú világnak, de a valamikori hagyományos európai egyensúlypolitika is visszahozhatatlan. A politikai nemzetállami keretek az azonos – akár az európaitól eltérő – kulturális-gazdasági térben végleg feloldódnak. A munkamegosztás, a termelés, a piac és a tőke piac globalizálódása hatalmas egységekbe tereli a korábbi politikai nemzetállamokat, vége a XIX. század óta uralkodó európai modellnek.

A kapitalizmus nem politikai forma, az állam pedig nem több, de nem is kevesebb, mint a polgárok közössége együttélésének, önigazgatásának és gazdasági tevékenységének kerete, amely keret szétfeszíti a politikai nemzetállamokat, ápolandónak és védendőnek meghagyva nekik a kulturális autonómiát, míg a politikai autonómia mind több területét egy nagyobb egység kezébe adja. Európa bármennyire is ezerarcú, azonos kulturális-gazdasági tér, amely csak mint ilyen tudja felvenni a versenyt olyan sűrűsödő erőközpontokkal, mint Kína, India, Oroszország, az Egyesült Államok, Latin-Amerika, vagy amilyen Afrika lehet.

Amikor a magyar kormányfő retorikájában oly hevesen védelmezi a szuverenitást az Európai Unióval szemben, nem tesz mást, mint saját hatalma erősítésének érdekében kihasználja, hogy vélt, valós vagy túlgerjesztett félelmében a legtöbb polgár készséggel visszamenekülne a szilárdnak hitt, de évszázadokig illúzióként megélt, akár autoriter nemzetállam szuverenitásába, mint előre, a még kiforratlan demokratikus európai szuverenitásba.”