„Az még csak érthető volna, hogy dicsérve saját portékáját, Orbán Viktor hétfői brüsszeli előadásában az országról mint a jövő Európájának kísérleti laboratóriumáról beszélt, bár megtorpannánk azon, szeretünk-e mi ebben a laborban nyulak lenni. Ám azon a panaszon már végképp megakadunk, miszerint a kormány tavaly ősz óta az IMF-tárgyalásokra vár, miközben az ugyanakkor jelentkező Belarusz, Egyiptom, Pakisztán és Csád már megkapta a pénzt.(...)
Az a kétarcúság, amelyből Brüsszel megint a konszolidált profilt láthatta kedden, s amelynek másik felét a kormányfő itthoni szabadságharcos megszólalásaiból ismerhetjük, keserű belpolitikai következményekkel jár.
Először azzal, hogy a parlamenti demokráciához még ragaszkodó polgárok oly mértékben gyengülnek el, amilyen mértékben az unió álláspontja keményedik, mert úgy gondolhatják, nem kell kockáztatniuk, az unió majd kikényszeríti a változásokat a hatalomból.
Másodjára pedig azzal, hogy a Jobbik zászlóégetéses unióellenes retorikája még erősebbé válik, hiszen most már nemcsak a demokratikus ellenzék, hanem a jobboldali kormány szemére is vetheti a „hazaárulást és a gyarmati behódolást” Brüsszelnek. Így fest a magyar laboratórium sikeres kísérlete.”