A rejtett adósságokat is ki kell fizetni

„- Milyen eredményre vezettek az ellenőrzések, milyen megállapításokat tettek?

- Először is nézzük, hogy milyen nagyságrendű problémával állunk szemben. Tavaly év végén Magyarország bruttó, uniós módszertan alapján számított államadóssága 21 749 milliárd forintot tett ki. Az önkormányzati adósságállomány ugyanekkor valamivel kevesebb mint 1300 milliárd forint volt, azaz a teljes államadósság alig több mint huszada. A közszolgáltatások nagy részét nyújtó önkormányzatok tehát a központi kormányzathoz képest viszonylag felelősen és kiegyensúlyozottan gazdálkodtak. A gondot az jelenti, hogy az adósság gyorsan nő, és ma már elérte azt a nagyságot, ami helyi szinten komoly gondokat okozhat.

A magyarországi önkormányzatok pénzügyi helyzete 2007 és 2010 között egyértelműen romlott, a pénzügyi kockázatok növekedtek. Valamennyi önkormányzat típust érintette a költségvetési források csökkentése, a középszinten működőknél pedig az illetékbevételek csökkenése is rontott a pénzügyi helyzeten. 2007 és 2010 között a megyei önkormányzatok bevételei abszolút értelemben 16,9 százalékkal csökkentek. A főváros, a megyei jogú városok és városok együttes bevételének 6,1 százalékos növekedése reálértéken szintén csökkenést jelentett. A finanszírozási gondokra utal, hogy 2010-ben a 304 városból 51, egy évvel később pedig 156 részesült ÖNHIKI támogatásban.

Komoly problémát jelent, hogy az adósságszolgálati terhek kifizetésére az önkormányzatok többsége a folyó költségvetésében nem képes fedezetet biztosítani. Ez felhalmozási többlet hiányában az eladósodás növekedéséhez vezetett, miközben a likvid hitelek sok esetben már tartós működési és felhalmozási hiányt finanszíroztak. Egyértelműen növekedett a banki kitettség, és az önkormányzatok a szállítókat is a külső finanszírozás egyik eszközének tekintették. Az összes szállítói állomány 2007-ről 2010-re csaknem negyedével, a lejárt határidejű tartozások állománya pedig kétharmadával nőtt.

Jogosan merülhet fel, hogy bár sok központi és egyéb forrástól elestek az önkormányzatok, de ott voltak az európai uniós támogatások. Tapasztalataink szerint azonban ezen esetekben új kockázat jelent meg: most épp azok az önkormányzatok vannak ugyanis bajban, akik sikeresek voltak ezeken a pályázatokon.

- Miért? Mire mentek az EU-s fejlesztések?

- A gondok nagy részét az okozza, hogy az EU-s pályázatok túlfűtötték a beruházásokat a szűkös keretekhez képest. Sokszor nem a kötelező feladatellátás tárgyi feltételeinek fejlesztése, eszközhatékonyságának javítása volt a fejlesztések célja, hanem soha meg nem térülő, »presztizs« beruházásokat finanszíroztak. Nem szándékoltan ugyan, de az EU-s támogatások rossz közpénzügyi döntésekre csábítottak egyeseket.

A fejlesztési döntések során gyakran a magas támogatási arány élvezett elsőbbséget, a gazdaságossági és működési szempontok háttérbe szorultak. Ez azt jelenti, hogy az önkormányzatok azt fejlesztették, amire pályázni lehetett és ahol nagyobb támogatási intenzitást lehetett elérni, és nem azt, ami feladataikból adódott volna, illetve amit gazdaságosan működtetni lehetett volna. Jelentős az állagromlásból, a pótlások elhalasztásából adódó rejtett adósság is - ezt nevezhetjük műszaki adósságnak -, amelynek finanszírozhatósága még hosszú évekig kétséges, ha a folyamatok így maradnak. Ez a helyzet viszont folyamatosan fenntartja a pénzügyi instabilitást és kiszolgáltatottságot a közfeladatot biztosító önkormányzatoknál is.

Paradox módon tehát kedvezőtlen hatással volt az önkormányzatok pénzügyi helyzetére az európai uniós pályázatokhoz kapcsolódó beruházási aktivitás is. Ez ugyanis olyan kötelezettségvállalásokat eredményezett, amelyeknél a visszafizetés fedezete nem biztosított.”