„A rendszerváltozást követően Magyarországon is fölerősödött a populizmus kultúrája, vagyis az olcsó népszerűséget keresők véleménye, 2010 óta pedig az ország polgárai kifejezetten populista politikai vezetés alatt vannak, ahol „a nép igaz képviselői”, a kisemberek nevében gyakorolják a hatalmat. (...)
A populizmus lázadás a született rend ellen. Mivel éles kihívás a hagyományos renddel szemben, akadályát képezi annak, hogy a társadalmi különbségek normális módon áthidalhatók legyenek, egészen a szolidaritásig ívelő módon. A populizmus folyományaként az egyenlősítésre irányuló törekvések olyan mértéket ölthetnek, és olyan felfokozott stílus uralkodhat el, hogy a populista mozgalom már a társadalom kötőszövetét roncsolja, és ezzel az integrációt lehetetleníti el. (...)
A modernitásban a közösségi értékek hordozója a kiválóságok szűk köre (elit), amelynek tagja szembesül az értékválasztással, és felelősséggel dönt, vállalva akár az áldozatot és a szenvedést is. Értékrendje a jó és rossz, a fény és árnyék kétpólusú rendjében kristályosodik ki. A populizmus korában az elit eltűnik, helyébe az átlagember mint a nép képviselője lép, aki azonban az értékválasztás feladatával szembesülve képtelen a tudat alattit kulturáltan felszínre hozni, és ezért nem a felelős választás, hanem az egyén felfuvalkodása, illetve a felfuvalkodott egyénnek való szolgai alárendelődés a lehetséges válasz a problémákra.”