Az első elnöki beszéd

„Azért beszélek így, mert nem szeretnék csak az árnyoldalakról, a bűnökről és mulasztásokról szólni. Történelmünk azon részéről sem szabad megfeledkeznünk, amikor népünk újra megalapította a szabadság politikai kultúráját, és amely népünk megélt felelősségéről, békére való képességéről és szolidaritásáról szól. Ez nem jelent paradigmaváltást az emlékezés kultúrájában. Ez a paradigma kiegészítése. Arra biztat bennünket, ami a történelemben már többször sikerült: a kor minden kihívásának elfogadása és azok tőlünk telhető legjobb – még ha nem is ideális – módon való megoldása. Ez nagy bátorítást jelent számunkra a jövőben is.

Milyen legyen tehát az az ország, amelyre gyermekeink és unokáink azt mondják majd: a »mi országunk«? Azért legyen a »mi országunk«, mert a »mi országunk« ötvözi a társadalmi igazságosságot, részesedést és a felemelkedési lehetőségeket. Az idevezető utat nem a paternalista gondoskodó politika, hanem a jóléti állam jelenti, ami előre gondoskodik és feljogosít. Nem szabad eltűrnünk azt, hogy gyermekek ne bontakoztathassák ki tehetségüket, mert nincs esélyegyenlőség. Nem szabad eltűrnünk, hogy az embereknek az legyen a benyomásuk, már nem éri meg teljesíteniük, és még akkor sem emelkedhetnek fel, ha minden erejükkel igyekeznek. Nem szabad eltűrnünk, hogy az embereknek az legyen a benyomásuk, nem részei társadalmunknak, mert szegények vagy öregek, vagy fogyatékkal élnek.

A szabadság az igazságosság szükséges feltétele. Hiszen azt, amit az igazságosság – a társadalmi igazságosság is – jelent, és amit annak érdekében kell tennünk, hogy megközelítsük, nem írható elő paternalista módon, hanem intenzív demokratikus vitában kell megvitatnunk és tisztáznunk. És fordítva: az igazságosságra való törekvés elengedhetetlen a szabadság megőrzéséhez. Ha növekszik azoknak a száma, akik úgy érzik, az államuk nem gondolja komolyan az igazságos társadalmi rendért való kiállást, akkor csökken a demokráciába vetett bizalom. A »mi országunknak« tehát egy olyan országnak kell lennie, amely a kettőt összeköti: a szabadságot, mint az igazságosság feltételét, és az igazságosságot, mint annak a feltételét, hogy megélhetővé tegyük a szabadságot és az önmegvalósítást.”