„A hét utolsó munkanapja alatt apránként kiderült, a Semmelweis Egyetem szenátusának döntése után még egyetlen értelmes lépésnek gondolt államfői lemondás elmarad, Schmitt kap néhány napnyi laufot, megpróbálhat bizonyítani, magyarázni, menekülni. Visszafordítani a közhangulatot. A misszió nemcsak első, második ránézésre is lehetetlennek sejlik, egy próbát talán mégis megér, vélhették a legvezetőbb fideszesek.
Az M1-interjú tíz-egynéhány perce alapján azt kell mondani, nem érte meg. Annál a szerencsétlenkedésnél, amit az elnök és partnere - tökmindegy, hogy hívták szegény-szegény kérdezőt - összehozott, nincs lejjebb. Amit láttunk, kevesebb volt a nullánál. Sok kétségünk eddig sem lehetett, hogy Schmittnek az elmúlt húsz év legreménytelenebb politikai alakjai közt a helye, de most robbantott, élre tört. Nincs az a Gyurcsány, Torgyán vagy akárki, aki visszaelőzhetné, pláne, hogy a vert mezőnybe szorultak zömének már nincs újabb dobása.
A politika sokszor a mellébeszélésről szól, de olyan így is ritkán van, hogy egy interjúban egyetlen tiszta szó se hangozzék el. Ez is megvolt. Minden vacak mondat azt igazolta, hogy az odaveszett hitelességet reménytelen visszaszerezni, nincs az a hetvenévesen elkezdett PhD-zás, ami segíthetne. Kínlódni lehet, de attól csak rosszabb lesz. Mint a mocsárban.”