Az MSZP-től tanulta a Fidesz a korrupciót

„Mit gondol a politikai korrupcióról - meddig megyünk még lefelé?

Mindenütt, minden demokráciában van korrupció, vannak visszaélések, és a pártok időnként illegális pénzekhez jutnak. De Magyarországon ez vált a főszabállyá, és egészen extrém méreteket ölt a dolog. Arra jutottam, hogy ez egy történeti folyamat. A demokratikus átmenet során történt egy olyan mozzanat, amelyik úgy összegezhető röviden, hogy az MSZP megszakította a politikai folytonosságot az MSZMP-vel, a pártállami rendszer uralkodó pártjával. Demokratizálódott politikájában, szervezetében, viszont a jogfolytonosságot nem szakította meg, és az anyagi folytonosságot sem. Nem volt a megállapodás része az, hogy az MSZMP vagyonnal mi legyen, annak ellenére, hogy egy népszavazás is történt ez ügyben. Ezt az MSZP úgy értelmezte, hogy nem vagyonelkobzásra vonatkozott, hanem hogy bemutassák a könyveket - bevétel, kiadás, stb. Átmentettek egy nagy volumenű ingatlanvagyont és egyéb ingóságokat különféle magántársaságokba. Gyakorlatilag az MSZP-ben alakult ki ez a feketegazdaság, és ekkor jött létre a pártpénztárnok intézménye is. Az első Fabriczki András volt, s aztán Máté László, most Puch László, és közben még Boldvai László. Ez négy ember - ettől sokkal több pártelnök volt az MSZP-ben. Itt alakult ki az a feketegazdaság, ami üzemszerűen működött, részben a legalitásra ügyelve, de ugyanakkor mindenféle háttértechnikákkal gazdálkodva.

De miért lehet ezt a helyzetet a mai állapotokra vonatkoztatni?

Mert ezt tanulta el a Fidesz is. Itt már jóval rámenősebben, szervezettebben, és nagyobb gátlástalansággal folyt a dolog. Megmaradt az a fajta különbség a Fidesz és az MSZP-t között, miszerint a Fideszben a politikai hatalom és a gazdasági hatalom egy kézben volt, az MSZP-ben pedig nem. Orbán Viktor és Simicska Lajos között van egy megbonthatatlan munkakapcsolat - és még annál is több -, míg ezzel szemben az MSZP-ben kettős hatalom alakult ki. Egy idő után az a benyomása az embernek, hogy a pártpénztárnok sokkal hatalmasabb, mint az éppen aktuális pártelnök. Gyurcsány Ferenc megpróbálta ezt a pártpénztárnoki hatalmat megtörni, részben egy új pártfinanszírozási törvénnyel. Erre több kísérlet is történt, de ezek nem hoztak eredményt. A Fidesz kapcsán már 1998 és 2002 között is »szervezett felvilágnak« nevezte Magyar Bálint azt a hatalmi gazdálkodást, amit folytattak. Most, a kétharmad birtokában hatványozottabban állnak rendelkezésükre az eszközök Simicskáéknak. Olyan ez, mint a vízilabda. A víz színén látjuk azt a hatalmas autokratikus uralmi építkezést, ami gyakorlatilag a többpárti hatalommegosztáson alapuló, demokratikus jogállam átalakítását jelenti. Viszont ezzel párhuzamosan folyik egy hasonló volumenű gazdasági, hatalmi építkezés is. Már olyan információk is megjelennek a sajtóban, hogy magáncégek tömegét szerzik meg, visszautasíthatatlan ajánlatot téve a tulajdonosoknak. Legalább akkora felhalmozás folyik, mint a közjogi szerkezetben, és a hatalmi szisztémában látszik, csak ez sokkal kevésbé látható.”