„Mindezek fényében érdemes a főpolgármester azon kijelentését értelmezni, hogy »Nem engedem, hogy az Új Színház az antiszemitizmusnak vagy a szélsőségesség más formáinak biztosítson megjelenési lehetőséget«. Mit mond ezzel Tarlós?
Azt állítja a Frankfurter vasárnapi számában, hogy hatalmában áll meghatározni egy színház repertoárját, beleszólni annak szellemiségébe, azaz amennyiben Dörner valamelyik darabértelmezése, művészi víziója, drámai kivetülése alkalmas lesz arra, hogy a lakosság arra fogékony része zsidózásnak kódolja de, akkor odacsap, figyelmeztet, aztán betilt, mint anno a részeges pártitkár a hejőcsabai punk fesztivált. Ilyenkor egy német újságíró bólogat, bizony, bizony, nem antiszemita ez az ember, csak buta, gondolja magában, és leadja az interjút.
A világ másképp működik. Ha valaki antiszemitát nevez ki egy színház élére, akkor az egy antiszemita színház lesz. Ha csak és kizárólag zsidó szerzők darabjait játssza, akkor azért, ha kizárólag nemzsidókét, akkor azért, ha vegyesen, akkor meg azért. Itt nem lehet mérlegelni, nem kell böngészni a műsortervet, nem érdemes megfigyelőt küldeni minden próbára és előadásra, Dörner és csapata egyszerűen nem csinálhat más színházat, mert ez a lényegük, erre kaptak felhatalmazást, világosan leírták pályázatukban, még ha nem is olyan világosan, hogy Tarlós is megértse, de azért nem kellett navahó kódbeszélő a nagyközönségnek, hogy felfogja az Új Színház új igazgatójának üzenetét: itt, kérem szépen, antiszemita színház készül, köszönöm támogatásukat, a többiek meg bekaphatják.”