A Malévot rendbe lehetett volna tenni

„Volt esély - mondjuk az elmúlt tíz évben – önfenntartóvá tenni a Malévot?

Kizárólag erős politikai kompromisszumok, a hitelezőkkel folytatott kemény tárgyalások és az üzleti modell radikális átalakítása révén.

Azt jelentette volna az üzleti modell átszabása, hogy kevés géppel, kizárólag rövid távokat repülve marad életben egy vékonyka Malév, pusztán azért, hogy elmondhassuk magunkról, van saját légitársaságunk?

A Malév nemzetgazdasági értéke nemcsak a légitársaság bevételei felől szemlélhető, hanem például onnan is, hogy nélküle jelentősen esne az ide érkező turisták száma, a budapesti szálláshelyek kihasználtsága. És azt se felejtsük el, hogy mostanáig negyven százalékban a magyar légitársaság gépei töltötték utasokkal a Budapest Airportot.

Ha kiesik az utasszám, akkor az állam – a privatizációs szerződés értelmében – milliárdokat lesz kénytelen fizetni a reptér tulajdonosának.

Ha a többi légitársaság átveszi az utasokat, és nem zuhan a forgalom, nem kell ettől tartani. A lényeg: komoly érvek szólnak egy budapesti központú légitársaság léte mellett. Lehet az állami tulajdonban vagy privatizálva, lehet önálló kis cég vagy egy nagy rendszerbe bevezetett vállalat.”