„Nem stimmelt, sehogy se stimmelt ez a karácsony, hiszen nem akartak nyugodni a köztévénél éhségsztrájkolók sem, mert valami rejtélyes oknál fogva becsületbeli kérdésként fogják föl, hogy van egy szakmájuk és annak szabályai, amelyeket azért fontos betartani, hogy legyen értelme a továbbiakban szakmáról beszélni, s ezek egyike, hogy nem hamisítunk. Addig akarnak tehát éhezni, amíg ki nem rúgják az ügyben érintett vezetőket, akik a felszínen úgy hadakoznak ellenük, hogy közleményt adnak ki, amely szerint a sztrájkolók valójában mártíromságra törekednek, ami még a karácsony szentségével átitatva is közönséges bunkóságnak tűnik, és persze mindenkinek szíve joga bunkónak lenni, de az mégiscsak rémisztő, hogy ilyen stílusú emberek uralják ma a közmédiát.
És ha már szenteste, valakik – hah, vajon kik? – úgy kedveskedtek az éhségsztrájkolóknak, hogy aznapra a Megváltó helyett egy csapat munkást rendeltek oda, hogy segítségükkel ajándékul kordon mögé zárják őket, miközben nyilván azért, hogy az éhezőket jobb kedvre derítsék, hangszórón keresztül fülsértő erővel bömböltettek nekik karácsonyi énekeket, hadd hassa át őket a megnyugvás szentsége.”