TÁRKI-felmérés: Hol a normális válaszlehetőség?!

„Kivéve a szociológus-félét. Aki most megint, ötezredszer, és – tudom, igen, nemzetközi szokásokhoz igazodva, de azok is rosszak – úgy kérdezi meg az állampolgártól, hogy elfogadná-e, ha a gyereke cigány (zsidó, kínai, arab stb.) gyerekek mellé ülne az iskolában, és barátkozna velük, hogy a válaszlehetőségek közt nincs ott a harmadik – a normális – lehetőség. A TÁRKI kérdésére válaszolva mondhatom, hogy »elfogadnám« vagy »nem fogadnám el«, de nem mondhatom, hogy »nem a származás szerint választok«. Márpedig a rasszizmus és nem rasszizmus között itt a valódi választóvonal, és nem ott, hogy elfogadom vagy nem fogadom el (érzelmi nyelven szólva: szeretem vagy nem szeretem) a konkrét, ilyen-olyan származású embertársaimat, mert a válasz így mindkét esetben alapvetően benne marad a rasszizmusban. Minden rasszista-antiszemita politikus már akárhányszor elsorolta, hogy rengeteg »rendes zsidó és cigány« ismerőssel, baráttal rendelkezik, holott nem attól rasszista, antiszemita, hogy a »nem rendeseket« nem szereti. Hanem attól, hogy mind a »rendességüket«, mind a »nem rendességüket« biológiai (származási) determinációnak látja. És akkor arról nem is beszéltünk, hogy az esetek többségében fogalmunk sem lehet mások származásáról. (Bár amióta ennyire virulens a rasszizmus, én például, merő szolidaritásból, sokat fejlődtem ezen a téren.) Ha tehát nincs ott a harmadik lehetőség, az azt jelenti, hogy csak a valamilyen módon rasszisták véleményei jelennek meg a felmérésben. (A filoszemita vagy a filociganita, -romanita is rasszista, ha valaki fennakadna ezen. Csak éppen pozitív előítéletekkel.) (...)

Azt pedig, hogy ha kevesen is, de vannak, akik szerint nem a származás számít, már közzé sem teszik. Minek is tennék? Úgy látszik, a TÁRKI is szerzett valahol magának egy kétharmadot, amelynek birtokában úgy gondolja, hogy eliminálhatja a felvilágosult, a társadalmi kisebbséget. Hogy nem kell figyelembe vennie az olyan véleménylehetőségeket és az olyan véleménycsoportokat, amelyek nem igazodnak az uralkodó trendhez, illetve amelyek ezt ellenpontozzák. Talán úgy gondolják, hogy azt kell erősíteni, ami éppen felfutónak látszik: ha az előítéletesség, akkor az előítéletességet. »Csak nem azért, mert náluk is ebből lesz a médiasiker, és mert az a lényeg, nem a társadalmi önismeret?« – kérdezi erre már bennem is az ördög. Mondjuk el, hogy kétharmadunk a cigányokat utálja, a felünk meg a zsidókat, de hogy hányunk választ más szempontok szerint, arról ne beszéljünk. Mert aki ebbe a rendszerbe nem fér bele, az magára vessen. Tetszettek volna erősebb képviseletet szerezni a felvilágosultságnak és a tudományos igényességnek a szociológiában.”