Keresztény, konzervatív, jól nevelt, szolidáris

Nem tudom, hogy valójában mi történt. Ez az írás biztosan nem alkalmas arra, hogy ezt megtudjuk. Ez az írás csupán arra alkalmas, hogy bizonyítsa: ön ostoba, pöffeszkedő, gyűlölködő és visszataszító senki, Hont úr.

Balogh Gábor: Vissza a jövőbe - Kádártól Döbrögiig Aki azt hitte, hogy a kormányváltás elitváltást is fog jelenteni – nos, az nem tévedett. Mert valóban: Európa leghülyébb, leggátlástalanabb komcsijai helyére Európa leghülyébb, leggátlástalanabb poszt-dzsentri garnitúrája került. Amikor a múlt héten az Azori-szigeteki tavaszban novemberező fideszes megyei tartományurak komoly szakmai munkájának örvendhettünk, azt hittem, ennél jobban már nem érezhetem magam kis hazámban. Ám ezen a héten csendes megelégedésemet tovább fokozta a fidelitasos kishercegek vadító harisnyatartós escort-hölgyek társaságában elköltött szerény vacsorája. No, akkor ezen a ponton visszafogom magam, és nem írok vicces, überlaza, cool fikázó cikket, amelyben egy laza félmosollyal orcámon porig alázom a vadkelet öltönyös tahóit. Nagy a kísértés, de nem – én most inkább kétségbe esek. Ami ugyanis Hunniában folyik, az piszkosul nem vicces, de még csak nem is tragikomikus. Klasszikus tragédia ez, és persze, én is ismerem azt a rongyosra koptatott közhelyet, amely szerint mi magyarok mindig nevetve vészeltük át a legnehezebb időket – ismerem, csak már rohadtul unom a röhögést. Itt az ideje már néha kiáltani is. A komcsikat ismertük. Döbbenetes pofátlanságukon ugyan újra, meg újra rendesen felhúztuk magunkat, de igazából olyan nagyon azért nem voltunk megdöbbenve. A farzsebben hordott műanyag fésűvel hátrafésült zsíros hajú párttitkárok, a hasközépig érő nyakkendőt hordó TSZ-elnökök, a szarukeretes eminens KISZ-stréberek világát ennek az országnak elviselhetetlenül hosszú ideje volt megszokni. És akinek volt szeme a látásra, az pontosan tudta, hogy a logót le lehet cserélni, a vöröset rózsaszínre lehet festeni – de a mentalitást nem lehet levetkőzni. Aki meg a 3,60-as kenyér visszatéréséről álmodott, annak az elvtársak kétszeri visszatérésük alkalmával alaposan felnyithatták a szemét. Négy plusz nyolc nyomorult év után így jutottunk el oda, hogy az emberek soha nem látott többséggel küldték ezeket a figurákat a történelem veszélyeshulladék-gyűjtőjébe. És mit kaptak helyettük? Pártitkárok helyett agyhalott narancs-csinovnyikokat, TSZ elnökök helyett dolgos, tekintélyes paraszt szüleik morális hagyatékán élősködő vidéki agrárprolikat, KISZ-stréberek helyett, pedig a szebb napokat látott keresztény-nemzeti középosztály zsúrfiúkká hülyült unokáit. Akik szegények azt hiszik, polgárinak és konzervatívnak lenni azt jelenti, hogy a kockás inges-színes pulcsis egyenszerkóban megyünk kurvázni a teátrumba. Hiszen lányok, a lányok angyalok, kérlekalássan… Aki azt hitte, hogy a kormányváltás elitváltást is fog jelenteni – nos, az nem tévedett. Mert valóban: Európa leghülyébb, leggátlástalanabb komcsijai helyére Európa leghülyébb, leggátlástalanabb poszt-dzsentri garnitúrája került. Két évtized alatt sikerült elrugaszkodnunk Kádártól – hogy eljussunk Döbrögiig. Megrögzött konzervatívként én is jobb szeretem visszafelé forgatni az idő kerekét, mint előre. De részemről bőven elég lett volna mondjuk Horthyig… Balogh Gábor

Nem mintha nem lenne negatív véleményem a Fidesz kretén ifijeiről (ahol Ágh Pétert választják elnöknek ott komoly gondok lehetnek:), de ezzel a bulival kapcsolatban az ifjúbaloldali elvtársak csak irigykednek: a Moulin Rouge nem igazán a boroskólához és keverthez szokott büdösproli árfekvése. Ráadásul a Moulin Rouge inkább még a középkategória... Én is kedvelem az ilyen helyeket, az árszabásuk a legjobb közönségszűrő. :)

Tudtuk,hogy a politika nem úri huncutság. Néha igen gusztustalan. Oda is,vissza is.