A szakszervezetek nem egy kommuna

„MN: A kérdés az, hogy nem lehetne-e ilyenkor többet elérni, ha a szolidaritás alapján a Liga csak akkor venne részt a tárgyalásokon, ha a többieket is meghívják?

GI: Az Orbán-kormány már sokszor bebizonyította, hogy ha nem megy el senki, akkor is meghozza a törvényeket. Sőt, annál nagyobb elánnal. Ha nem ülünk le tárgyalni, akkor talán a munka törvénykönyvét is betolják az első verziójában, mint ahogy betolták az OÉT megszüntetését, az egykulcsos adót, a sztrájkjog elvételét, a köztisztviselők indoklás nélküli felmentését. Az előbb már arra is hoztam pár példát, hogy a szocialista kormány alatt hányszor hagytak cserben bennünket azok, akik most siránkoznak. A szolidaritás azt jelenti, hogy én úgy harcolok a rendőrökért vagy az MSZOSZ-hez és az Autonómokhoz tartozó vasutasokért, de a szakszervezeteken kívüliekért is, mintha a saját munkavállalóink lennének. Nem a felkent, hiú, sértődős szakszervezeti vezetőkkel vagyok szolidáris.

MN: Az talán még sincs rendjén, hogy a kormány eldönti, ki az, aki neki tetszik, és csak vele hajlandó beszélni.

GI: Egyetértek, de ezzel mit csináljak? Hál’ istennek eredményesek voltunk, és ez minket igazol. A sajtótájékoztatón azt mondta a miniszter, hogy ez a tárgyalás bebizonyította a létjogosultságát, ezért a versenyszférát érintő kérdésekbe a háromoldalú érdekegyeztetést a jövőben beépítik. Na, ehhez mit szól?

MN: Gondolom, megint úgy építik be, hogy valakit meghívnak, valakit nem.

GI: Én ezt még nem tudom. De az biztos, hogy ha a Ligát meghívják és másokat nem, mi el fogunk menni. Nem vagyunk összekötve, a szakszervezeti mozgalom nem egy kommuna.”