Kurucosan Brüsszelben

„A brüsszeli Orbán-sasszéra adott első reakciók az értetlenség hangján szóltak. A magyar kormányfő másodikra sem sorakozott fel a német kancellár még pontosításra váró válságkezelő programja mögé, s ezzel magára haragította parlamenti ellenzékét. A kommentek lesújtóak voltak, s leginkább Orbán megfontolatlanságát és koncepciótlanságát kárhoztatták. A megszólalók azt állították, hogy az önállóskodásnak eddig sem volt értelme, és most, az európai erők egyesítésekor a különállás kifejezetten kontraproduktív lesz.(...)

Ez a történet is mintha a labanc és a kuruc Magyarország együttélését, karakteres világszemléleti különbségét példázná. Az előbbi mindenkor feltétel nélkül, kritikátlanul teszi azt, amit épp Bécsben, Berlinben, Moszkvában, Brüsszelben vagy Washingtonban megkívánnak tőle. Politikusai éppúgy viselkednek, mint pénzemberei, s az elismerő szavakért, médiamegjelenésekért, a hőn áhított »klubbelépőkért« cserébe minden kívánságot teljesítenek.

A másik Magyarország reprezentánsai pedig - függetlenségüket kifejezendő - akkor is hajlamosak nemmel válaszolni a feléjük közelítő kérésre, ha az igennek sem kára, sem kockázata nem látszik. Aligha véletlen, hogy Orbán a magyar érdeket pontosan kifejező brüsszeli talánja is hajnalban kimondott határozott nemből szelídült.”