A csúsztatások Mestere

„Azok az átkozott csúsztatások. Ugye, Ákos, nem tudtad megállni, hogy múlt heti írásodban ne rúgj egyet Schmitt Pálba, akivel kezet fogtam, az »álamfőbe«. Ezt te írtad így. Körülbelül ennyit jelent számotokra az olimpiai és világbajnok párbajtőröző, a NOB egykori alelnöke, a Magyar Köztársaság államfője. Igaz, Schmitt nem jelentette fel hazáját a La Stampában, hogy Magyarországon veszélyben van a sajtószabadság. Az idolok keresése is más azon a térfélen. A baloldali média idolja Károlyi Mihály, akit egyre agresszívebben védelmez. Tudjuk, ki volt ő, mit köszönhet neki a magyar nemzet: területe kétharmadának elvesztését. Aztán itt van 1956 és a pesti srácok ügye. Tizenhárom évesen nem voltam forradalmár, te úgy érzékeltetted írásodban, mintha az lettem vagy valaha is azt állítottam volna (a kitüntetési indoklásban sem ez áll!). Nem, csak szemtanú voltam, mint sok százezer ember akkor.

Október 25-én Budáról két vekni kenyeret vittünk apámmal a nagyszüleimhez a Futó utcába. A legnagyobb harcok akkor dúltak, és szerencsénkre épségben megúsztuk. Ez ilyen forradalom volt. A tűzharc utáni rövid szünetekben pillanatok alatt megteltek a pesti utcák emberekkel, a körút, a Rákóczi út és sajnos a Kossuth tér is. Könnyen lehettél szabadságharcos vagy áldozat. Nincs ezen mit viccelődni. A Köbölkút úti Általános Iskolában a mi osztályunkból öt tizenhárom éves fiú soha nem foglalhatta el újra a helyét a padban. Szovjet golyó végzett velük a Móricz Zsigmond körtéren, benzinespalackkal a kezükben. Több száz tizenéves srác halt meg a forradalomért, a nemzetért. Néhányan túlélték a megtorlást, mint például Dózsa László színész vagy Vándor Béla, a »Colos, a golyóálló«, akit tizenöt évesen hurcoltak el Szovjetunióba, vagy Pongrátz András, a Corvin közi parancsnok legkisebb öccse. Ennyit a tizenévesek ’56-os szerepéről. És ezért nem mindegy, hogy kit választunk: Dániel Pétert vagy Wittner Máriát, Biszku Bélát vagy Rácz József Sándort, aki orvos lehetett volna, de életfogytiglanra ítélték! Most ő is állami kitüntetést kapott. Kár kóstolgatni ötvenhatot. Elég, ha megmaradunk a tényeknél. Csak ez adhatja meg hitelünket.”