„A Frankfurt-csoport fog határozni Európa jövőjéről – akár tetszik ez a választópolgároknak, akár nem.
Legalábbis ez a meggyőződésük azoknak, akik megalakították azt az informális csoportosulást, melyet az Economist november 4-i leírása szerint máris Groupe de Frankfortként (GdF-ként) emlegetnek. Az alapítás meglehetősen - drámai módon - abszurd és filmszerű díszletek közt zajlott. A helyszín a régi frankfurti opera épülete, az időpont 2011. október 19-e. Jelen vannak az Európai Központi Bank korábbi elnöke, Jean-Claude Trichet búcsúztatására meghívott vendégek. Műsoron Mozart, Claudio Abbado vezényletével. (...)
Az EU új tagállamai felől nézve pedig a szovjet idők emlékei rémlenek fel. Amikor politikai értelemben is külföldön döntöttek például magyar ügyekben, a választópolgárok mindenfajta felhatalmazása nélkül. Vajon érdemes ilyen gyászos emlékeket ébresztgetnie az Európát vezető kettősnek és kiválasztott partnereiknek?
De van egy még általánosabb tanulsága is az ügynek – a politikai kultúra általánosabb nézőpontjából. Az informálisan Merkel vezette GdF a fiskális krízis közvetlen politikai nyelvre történő lefordításában keresi a megoldást, mint azt a két új (görög és olasz) miniszterelnök kiválasztása is jelzi (mindketten európai vezetők voltak, s mind a ketten a pénzügyi szférához kötődnek). Márpedig a nemzetközi-nemzeti pénzügyek és a nemzetközi-nemzeti politika közötti ilyesfajta rövidzárlat igencsak kétes megoldásnak tűnik hosszú távon.”