Merre tovább?

„Amit és ahogy eddig mondtunk, azt már nem mondhatjuk. Ez tény. Nincs többé olyan, hogy Szijjártó Péter kiáll a kamerák elé, és akár egyetlenegyszer is így kezd egy mondatot: »A magyar emberek…«

De talán ideje lenne néhány őszinte szónak. Ideje van lassan egy »pizsamás interjúnak«. Ahol elhangzik minden a valóságról. Arról, hogy megpróbáltuk, de nem sikerült, mert a globális tőke erősebbnek bizonyult, és bármelyik pillanatban a szakadékba taszíthatja az országot. Nem sikerült, de legalább megpróbáltuk. És továbbra sem adjuk fel, csak még taktikusabbak, még ravaszabbak, még óvatosabbak leszünk. Vagy mit tudom én…

Csak azt ne mondjuk, hogy »a magyar emberek«, mert a magyar emberek ülnek Szabolcsban a tízéves dízelautóikban, és őrjöngenek, mert 450 forint egy liter gázolaj… De ezek a magyar emberek megértenek majdnem mindent, ha azt érzik, hogy az igazat mondják nekik. És azt is tudják, hogy mi a másik opció. Hogy minden folytatódik úgy, ahogy folyt nyolc évig. Valutaalappal, megszorításokkal, privatizációval. A másik opció, hogy visszajönnek, és fél év múlva nem a miénk a Mol, nem a miénk a termőföld, a vízkincs, a Parlament és a Sándor-palota, de még a budai Vár sem… Vagy jönnek Vonáék, bejelentik, hogy nem fizetünk, és akkor nem lesz másfél év az összeomlásig. Akkor elég lesz 24 óra is…

Itt tartunk most. Itt tart ma a világ. Egyedül maradtunk, és egyedül kell kitalálnunk valamit. Nagyon hamar.”