Mert ha nem vagyok rá büszke, akkor is zsidó vagyok

„Az sem igaz, hogy csupán az antiszemitizmus tesz zsidóvá. Az anyai nagyszüleim a Baltikumból, az akkori Oroszországból kerültek Magyarországra. Azon a vidéken minden zsidó számára természetes volt, hogy zsidó nemzetiségűnek tekinti magát, nem orosznak, nem németnek, nem lettnek. A nagymamám a családjában, a szomszéd házában megtörtént esetként mondott el történeteket, amelyek - azóta már tudom - jól ismertek a zsidó folklórból. A nagyapám, akit baloldaliként internáltak a német bevonulás után, majd az internálótáborból vittek el Auschwitzba, Petőfit fordított jiddisre. Hogyne tekinteném magamat zsidónak, ha nem vagyok is vallásos, és nem tudok héberül imádkozni? De nemcsak a hagyomány és a folklór tesz zsidóvá, hanem a saját világlátásom is, az például, ahogy élvezem a zsidó vicceket, amelyeknek a lényege az (olykor gyilkos) önirónia. Igen, érdekel, hogy ki a zsidó. Éppúgy érdekel, ahogy a nácikat érdekli. Bár a legközelebbi barátaim, szerelmeim többsége nem (volt) zsidó. Életkori okokból nem kerültem börtönbe fajgyalázásért. Pedig kiérdemeltem.

1993-ban a nemzeti és etnikai törvény elfogadása idején néhány közeli barátom aláírásokat gyűjtött az ellen, hogy a törvényben a zsidóság nemzetiségként szerepeljen. Nem írtam alá az ívet, hiába kiabált velem egyikük, hogy Csurkáéknak teszek szívességet, ők akarják nemzeti kisebbségként kiszorítani a zsidókat a nemzetből. Nem értettem az érvelését. Senki senkit nem kötelezhet arra, hogy akarata ellenére zsidó nemzetiségűnek vallja magát. De mindenkinek joga van hozzá. Én pedig még egy névtelen kérdőív előtt sem fogom letagadni, hogy magyar ÉS zsidó vagyok. Vagy zsidó ÉS magyar, ha így jobban tetszik.

A vallási kérdésre ellenben nem válaszoltam. Nem azért, mert nem vagyok vallásos. A zsidóság egyszerre jelent vallást és összetartozást a nép közösségével, mint az ókori meg a törzsi vallások. New Yorkban a szigorúan vallásos chabad közösség tagjai ismeretlenül is maguk közé fogadtak a péntek esti vacsorára, holott láthatták, azt se tudom, hogy kell kézbe venni a héber imakönyvet, és nem kérdezték, hiszek e az Örökkévalóban. Elfogadtak zsidónak, mert a szüleim, a nagyszüleim zsidók voltak. Más nem számított.”