Nyilvánosság 2.0

„A Médiatanács eddigi működése határozott cáfolata annak a feltevésnek, hogy a szabályozói beavatkozástól szükségszerűen sokszínűbbé válik a médiarendszer. Már sok szó esett arról, hogy hozhat-e sokszínűséget előmozdító döntést egy egyszínű testület, és mennyit érnek a testületi tagok függetlenségét védő formális garanciák., A vitázó felek aligha jutnak dűlőre egymással, ezért most csak annyit ehhez, hogy a Médiatanács jegyzőkönyveiben gyakorlatilag nem találunk olyan döntést, amelyet ne egyhangúlag hoztak volna meg. A hatóság működésébe, különösen a döntések előkészítésébe – ami valójában fontosabb, mint maga a döntés – jelenleg senki nem lát bele. A transzparencia teljes hiánya még a döntéshozatal befolyásolásának kizárásánál is jobban biztosítja a zavartalan, ellenőrizhetetlen működést.

A Médiatanács eddigi tevékenységének meghatározó része volt a helyi rádiós médiaszolgáltatási jogosultságok pályáztatása. Ennek vizsgálata világos képet ad arról, mit is ért a médiahatóság pluralizmus alatt. A Lánchíd Rádió például az általa benyújtott pályázatok közül csak azokat nem nyerte meg, amelyekkel már túllépte volna a médiakoncentrációs előírások által meghatározott korlátokat. E korlátokat egyébként az új szabályozás rejtélyes módon változtatás nélkül megörökölte a régi médiatörvénytől. Ami piaci szempontból nonszensznek tűnik – miért pont egy olyan piacot szorítunk szigorúbb korlátok közé, amelynek szereplői egyébként is a túlélésért küzdenek, ráadásul olyan szabályokkal, amelyek értelmét már a korábbi médiatörvény idejében sem látta senki –, az a nyilvánosság szempontjából apró elégtétel. Még akkor is, ha a korlátozó szabály könnyen megkerülhető formálisan független vállalkozások hálózatba kapcsolásával.

Az értékelést árnyalja, hogy a Lánchíd Rádió tulajdonosi háttere szorosan összefonódott a Class FM tulajdonosaival, amely rádió nemcsak arról nevezetes, hogy jogerős bírósági ítélet mondta ki a műsor-szolgáltatási jogosultsága megszerzésének jogellenességét, hanem arról is, hogy jelenleg a Szerencsejáték Zrt. egyik kedvenc reklámozási helye. Nincs annál lejjebb, mint amikor összeér a politika, a gazdasági érdek és a hatóság. A Class FM és a Lánchíd Rádió esetében pedig éppen ez történik.

A Médiatanács ezen túl is határozott értékrendet képvisel. Nézzük például a pályázati eredményeket: úgy számolom, hogy egyházi kötődésű médiaszolgáltató 11 esetben nyert pályázatot, ami a lezárult pályázati eljárások közel egyharmada. Másképpen megfogalmazva, ezek a rádiók csak ott nem nyertek, ahol nem indultak. Azt is hozzá kell tenni viszont, hogy a Mária Rádió az esetek többségében saját maga által kezdeményezett, úgynevezett talált frekvenciára kiírt pályázaton nyert.

A Médiatanács meglehetősen nagyvonalúan értelmezte továbbá a törvénynek azt a rendelkezését, amely lehetővé teszi médiaszolgáltatási jogosultság pályáztatás nélküli odaítélését. Ilyen módon jutott budapesti frekvenciához a Katolikus Rádió, mint »a fővárosban élő, dolgozó emberek speciális oktatási, kulturális és tájékoztatási igényeit«, illetve »a családok speciális tájékoztatási igényeit« szolgáló, »pozitív példák bemutatásán keresztül a társadalmi kohézió erősítéséhez« hozzájáruló, valamint »az egyéneket és a családokat, és világnézeti, vallási meggyőződéstől függetlenül« megszólító és tájékoztató médiaszolgáltatás (328/2011. [III. 9.] sz. határozat). Távol álljon tőlem, hogy kétségbe vonjam, a Katolikus Rádió mindezen feltételeknek megfelel, de az teljesen kizárt, hogy ezeket az igényeket a budapesti rádiós piacon csak pályáztatás nélküli eljárásban lehet kielégíteni. Az így megszerzett jogosultság három évre szól, de a törvény nem zárja ki, hogy a szolgáltató azt újabb három évre elnyerje.

Az állami beavatkozás sokszínűséget teremtő képességének további nyilvánvaló példája a Klubrádió budapesti frekvenciájának újrapályáztatása. Az nem igaz, hogy a Klubrádiónak – amely kétségkívül a korábbi szabályozás hiányosságait kihasználva, hovatovább a hazai politikai kultúra adottságaihoz alkalmazkodva lett az egyik legfontosabb közéleti fórum – egyáltalán ne volna esélye a pályázat elnyerésére, de az biztos, hogy a pályázati felhívás nem azt a formátumot részesíti előnyben, amit a Klubrádió jelenleg megvalósít. A pályázat esetleges megnyerése esetén is súlyos érvágás lesz a vidéki rádiós hálózat elvesztése, ami szükségszerűen következik a pályázati felhívásból.

Ahhoz, hogy egy pályázati eljárásnak a tartalomkínálat sokszínűségére gyakorolt hatását vizsgálni lehessen, legalább az adott piacon elérhető tartalomkínálatot elemezni kell. Ezt a munkát korábban az ORTT sem végezte el, a korábbi pályáztatási gyakorlat is nagyrészt megérzés és esetlegesség alapján határozta meg a pályázóval szembeni műsortartalmi követelményeket és az őt terhelő pénzügyi kötelezettségeket. A Médiatanács ezen a gyakorlaton semmit nem változtatott. Sőt azon sem, hogy az egyes pályázatok elbírálásában az értékelési szempontok között döntő jelentősége van a teljesen szubjektív »műsorterv« kategóriának. A módszertani, szemléletbeli igénytelenség tehát nem új jelenség a médiaigazgatásban. (El kell ismerni ugyanakkor, hogy a médiatanácsi határozatokban legalább egy-egy rövid bekezdésnyi indokolást találunk arról, hogy miért éppen a nyertes műsorterv tetszett legjobban a hatóságnak.)”