Folytatódik még a szocialista belháború?

„A látszólag nyugodt felszín alatt csendben azért még biztosan izzik némi parázs. A pártszavazáson 78-82 százalék közötti eredményt kaptak Gyurcsány javaslatai. Ez az erő, ez a párton belüli támogatottság nem válhatott szűk két hónap alatt köddé. Július elejéről van egy halvány ígérete a jelenlegi szocialista vezetésnek, amely szerint a szavazáson támogatott ügyek bekerülnek az új alapszabályba. November közepéig kell várni ahhoz, hogy kiderüljön, tényleg teljesül-e Gyurcsányék valamennyi követelése. A pártszavazás egykori kérdései közül hatalmi szempontból mindenképp kiemelkedik a közvetlen, tehát nem küldötteken keresztül gyakorolt pártelnökválasztás joga. Talán az sem érdektelen, hogy az előkészítésről szóló legfrissebb hírben erről egy szó sem esik. Ha ez a pont most ősszel mégis bekerülne az alapszabályzatba, a következő, talán jövőre esedékes tisztújításon Gyurcsány jó esélyekkel indulna, ő a sima tagság körében volt mindig is népszerű, és minél feljebb haladva a párthierarchiában válik egyre inkább elutasította – ettől különös ez a helyzet.

Sok minden eldőlhet tehát két hónap múlva. Az alapszabályt módosító kongresszus környékén várhatóan kiújulnak majd ismét a konfliktusok. Bár, ha a mostani állásra ránézek, nehezen tudom elképzelni, hogy honnan merítenek erőt maguknak a Gyurcsány mögött állók az újabb harcra. A Demokratikus Koalíció honlapján nagy a csend, kizárólag a blogbejegyzések újraközlésére szorítkozik a frissítés. Nem kizárható, hogy a nyári lazítás alatt a vitában álló felek között köttetett valamilyen megállapodás, amely a további lehetséges konfliktusok méregfogát kihúzta. Éppenséggel elég racionális lépésnek tűnhet valamilyen épeszű kompromisszummal véget vetni a szocialisták támogatottságát tizedelő állandó belső csatáknak. Csak az nem látszott eddig, hogy a Gyurcsány-oldal milyen feltételekkel mehet bele egy ilyen visszavonulóba – mert annál azért sokkal erősebbek, hogy pusztán jófej belátásból egy ilyen lépésre rábólintsanak.”