Tények

„A bolsevik-liberális hatalom, Horn és Kuncze vezetésével, azonnal felszámolt mindent, ami kötődést jelentett valamilyen formában a polgári kormányzáshoz.

Az MSZP–SZDSZ a négy másik parlamenti párt megkérdezése nélkül felmondta a gondosan előkészített, 1996-ra Magyarországra tervezett expót, amely egybeesett volna a honfoglalás 1100. évfordulójával. A másik fontos lépés a Magyar Rádió és a Magyar Televízió bekebelezése volt. Parlamenti hozzájárulás nélkül kinevezték a hozzájuk hű elnököket, alelnököket, és politikai tisztogatásba kezdtek. Elsőként engem rúgtak ki mint az MTV Híradó és A Hét megbízott főszerkesztőjét, aztán a munkatársaimat függesztették fel a munkavégzés alól, és helyezték rendelkezési állományba. A televízió szinte összes vezetőjét kirúgták, felfüggesztették vagy idő előtt nyugdíjazták. Így került lapátra többek között Murányi László, Sugár András, Várkonyi Balázs, Liebmann Katalin, Csendes Csaba, Mátyássy Andrea, Hajdufy Miklós rendező, Szalay Károly, a szórakoztató osztály vezetője, Kelemen Endre, a családi műsorok vezetője – több mint százan. Chrudinák Alajost is megfosztották műsoraitól, Jordániába küldték. Ez mi volt, ha nem vérengzés? Balsai István, a leköszönt kormány igazságügy-minisztere ekkor a tévében történteket mészárlásnak nevezte, a fideszes Deutsch Tamás az Új Magyarországnak nyilatkozott, és elképesztőnek, példa nélkülinek mondta a miniszterelnök eljárását. Fekete György volt helyettes kulturális államtitkár csak ennyit közölt: »A kemény, diktatórikus, baloldali kormány egy nap alatt bevezette a cenzúrát Magyarországon.« Aztán 2002-ben az MSZP–SZDSZ ismételte önmagát. A közszolgálati rádióból és televízióból kirúgott minden olyan újságírót, akire a jobboldaliság árnyéka vetült.

Ma is vallom, hogy nem jó jel, ha szakemberektől erőszakkal válik meg a közmédia, főként, ha az elbocsátó üzenetet megfogalmazó nem tudja annak okát alaposan indokolni. A politikai tisztogatásnak még a látszatát is el kell kerülni. Ez eddig a balliberális kormányzatoknak nemigen sikerült.”