„Az orbáni hatalomgyakorlás lényege: győzni kell, mindig és mindenáron. Le kell nyomni a tiltakozó rendőröket és tűzoltókat, a mozgolódó szakszervezeteket, a Gyurcsány alatt is szolgáló kormánytisztviselőket, az elképedt bírákat, a rokkant- és a korkedvezményes nyugdíjasokat, a magán-nyugdíjpénztári befizetéseikhez ragaszkodókat, a megfélemlített filmeseket és filozófusokat, a Mol-részvényeket birtokló oroszokat, a minket a bajból kisegítő IMF-et vagy a gyakran értetlenkedő Európai Uniót és persze a pedofil Cohn-Bendit-et. Nem megegyezéssel, nem kölcsönös engedményekkel, amelyek csupán a gyengeség jelei volnának, hanem brutális erővel. Férfiemberek módjára.
Ha pedig egyszer a férfiember gazdasági fordulatról beszél, akkor nem is lehet kétséges: Magyarországon tényleg gazdasági fordulat történt. Na nem a lényeget tekintve, hiszen a gyenge növekedés nem most, hanem már 2009 végén megindult, és azóta sem lett sokkal erősebb, az exportra termelő iparon kívül a javulás másutt nemigen érzékelhető, a munkanélküliség csak minimálisan csökkent, az infláció továbbra is a vártnál magasabb, és a költségvetés is csak azért nincs veszélyben, mert a magán-nyugdíjpénztáraktól elvett vagyon erre az évre biztos fedezetet ad. A gazdaság alapvető elemeiben tehát nincs semmiféle fordulat, ellenben a kormány gazdaságpolitikájában annál nagyobb.”