Utolsó esély a megújulásra?

„Ma nincs olyan demokrata politikus, aki komolyan gondolja azt, hogy hiteles szereplője lehet az öszszefogásnak egy olyan párt, amely minden belső átvilágítást érdemi lépések nélkül söpör le az asztalról, amely tartózkodik a belső versenytől, vagy amely egy év alatt semmiféle érdemi belső financiális átvilágítási anomáliáról nem tudósított újságírót. Ha azonban az MSZP rendre elutasítja a mostanihoz hasonló, öntisztulási reformokra felszólító hangokat, úgy a többi demokratikus párt felé irányuló közeledésnek, az ellenzéki összefogás, illetve a köztársaság »visszaállításának« elmaradásáért a párt jelentős felelősséget viselhet. Ezt a helyzetet a jelenlegi vezetés is elismerte azáltal, hogy elfogadta Gyurcsány pártszavazási kezdeményezését, annak ellenére, hogy a javaslat nyilvánosságra kerülésekor a jelenlegi vezetők részéről elutasítás volt a válasz. Pár napra rá – tudósítások szerint – mindenféle kampány nélkül több mint 1000 aláírás gyűlt öszsze, amely meghátrálásra késztette a frakciót, illetve az elnökséget. Ezzel pedig időt nyert a pártvezetés, hiszen »jobb« ma 1200 aláírás, mint pár hét múlva több ezer. Az MSZP politikusai tehát bizalmatlanok egymás iránt és a párttagokkal szemben.

A bizalmatlanság egy további jele, hogyMesterházy és Gyurcsány abban állapodtak meg, hogy a május elsejei majális – az MSZP nagyrendezvénye előtt – nem beszélnek nyilvánosan a dokumentumról. Nem elemzői kérdés – hanem erkölcsi –, hogy akkor ki rúghatta fel a megállapodást a »jól bevált« kiszivárogtatás iskolapéldájával. Ezt az eljárást a közvélemény nyolc éven keresztül már megszokhatta. Az MSZP-kormányzás nyolc évében ugyanis nem volt olyan frakcióülés, amelynek végére ne kerültek volna ki – sajátos narratívával ellátva – online felületekre az egyes »erős embereknek« nem tetsző bejelentések, javaslatok vagy észrevételek. E gyakorlatot szocialista politikusok interjúkban elismerték, de az »új« MSZP még mindig ezt tartja a sajtó- és belső pártélet kezelése leghatékonyabb eszközének. Ez a gyakorlat azonban valószínűleg éppúgy nem szimpatikus a párttagoknak, mint az LMP-nek vagy a civileknek.”