Elolvastuk Gyurcsány könyvét, hogy Önnek már ne kelljen!
Krimit írt a volt miniszterelnök, van benne egy Ferenc néven felszentelt homoszexuális, kiugrott, véres kezű pap, és még sok más ínyencség.
Sokszor szembesültem a kritikával, hogy túl gyors a tempó, hogy felülről kívánjuk megreformálni az országot. Ha az gyors volt, akkor a mostani milyen?
„ 1. Miniszterelnökként sokszor szembesültem azzal a kritikával, hogy túl gyors a tempó, hogy felülről kívánjuk megreformálni az országot. A kritikában az akkori ellenzék járt az élen. Ha az gyors volt, akkor a mostani milyen? Félhavonta módosítják az alkotmányt, egyeztetés nélkül belepancsolnak a nyugdíjrendszerbe, átírják az önkormányzati rendszert anélkül, hogy érdemi vitát folytathatnánk róla. Na, mindegy, az egész csak azért jutott eszembe, mert látom a legutóbbi javaslatot az Alkotmánybíróság létszámának felemelésére, és arra, hogy elnökét a jövőben a Parlament válassza meg. Vajon kivel vitatták meg ezt kormányzó hölgyek és urak? Úgy értem önmagukon kívül.
2. Tegnap Székesfehérváron tartottam fórumot. A legizgalmasabb felvetése a városi elnöknek volt. Arról beszélt, hogy az MSZP egészéről szóló viták zavarják a helyi ügyeket, beárnyékolják az egyre sikeresebb helyi politizálást. Ebben biztosan van igazság. Két megjegyzést érdemes mégis tenni. Először is tudjuk, hogy a helyi választási siker nagyobbrészt a párt általános, országos teljesítményén, megítélésén múlik. Ez igazságtalannak is tűnhet, de mit tehetünk, ez a sokszor tapasztalt igazság. De van itt még valami: éppen azért is sikeresebbek mostanában a fehérváriak, a mostani fiatal csapat, mert párt éve nehéz és időnként fájdalmas küzdelemben megvívták belső csatáikat, és szembementek (mondjuk így) elfogadhatatlan ügyekkel, gyakorlattal. Nem tudták, nem akarták megspórolni a vitát, a küzdelmet. Igazuk volt. Miért lenne ez másként országos szinten?
3. Molnár Csaba eközben Érden volt, zsúfolt ház előtt szerepelt. Csaba, amikor késő éjjel felhívott azt mondta, hogy a jelenlévők nagy egyetértéssel fogadták az országról, az MSZP-ről mondott értékelését, a párt megújításával kapcsolatos javaslatait. A hozzászólók mindegyike változásokat akart. Nem volt egyetlen ember sem, aki ne támogatta volna a pártszavazást.
4. Más: hamis a hír, hogy ma elmennék a Mentelmi Bizottság elnökéhez, hogy betekintsek az ügyészségi anyagokba. Miután a bizottság újabb anyagokat kért, majd akkor olvasom át az indítványt, ha minden dokumentum rendelkezésre fog állni.
5. De lassan egy másik bizottságot is meglátogatok. Az államadósságot vizsgáló bizottság már meghallgatta a pénzügyminisztereket, és Medgyessy Péter miniszterelnököt is. Bár kétségtelen a bizottság működése mögötti »ellenséges« politikai szándék, de a szakmai vita akár még előre is vihet. Így abban (de csak abban) érdemes részt venni.”