„Kormányváltás után az egyenleg a következőképp festett: az erős svájci frank miatt a lakosságnak már több volt a tartozása, mint a megtakarítása, a hitelek egyharmadának törlesztése késedelemben volt, tízezrek álltak a kilakoltatás szélén, miközben a bankok épp a nem fizető adósokra (is) hivatkozva leállították a vállalatok finanszírozását. (...)
Az ötpontos megállapodás egy nehéz időszak tisztes kompromisszuma, amely nem vállalhatott többet, mint menteni a még menthetőt. Az árfolyamok rögzítése 2014 végéig lehetőséget ad az adósoknak, hogy rendezzék soraikat, a moratórium feloldása bezárja a kiskaput azok előtt, akik ezzel visszaélve nem fizették a törlesztőrészleteket, noha megtehették volna. Az otthonvédelmi hiteltámogatás segítséget nyújthat a lakásukat kisebbre cserélőknek, a nemzeti eszközkezelő bevonásával pedig a legeladósodottabbak legalább bérlőként lakásukban maradhatnak. A kényes egyensúlyt mutatja, hogy a nem fizető hitelesek ingatlanjai sem kerülhetnek egyszerre kalapács alá (ezért kellett kialkudni az eladási kvótát), mert így pár hónap alatt összeomlana az ingatlanpiac, zuhannának az árak, és egy újabb csapda alakulna ki. Sok részlet még tisztázatlan, egy azonban biztos: a devizahitelek futamideje miatt a gondok még legalább öt-hat évig meghatározzák a gazdaságpolitikai tervezést.”