Kuszaságok

„Elárasztották a magyar sajtót is, mint Európában csaknem mindenütt, a Strauss-Kahn ügy bulvárhírei. Izgalmas, ráadásul a képzeletet mindig fölajzó szexuális vonatkozású eset, és az vesse az első követ a kandikálókra, aki teljesen érzéketlen az ilyen iránt. Mégis, üde kivételként, már az első napokban a párizsi Le Monde rangos első oldalán komoly értékelő szerkesztőségi vezércikket közölt, azzal a címmel, hogy »valaki hiányzik«. A kommentár arra összpontosított, hogy Strauss-Kahn kulcsembere volt az Európát és az euró övezetet az adósságválságtól menteni igyekvő csapatnak. (...)

Elfogult jobboldali publicisták, köztük egyes magyarok is, akik buzgón szolgálják kormányukat, (»kipateroltuk hazánkból az IMF-et«), és kéjes indulattal vették át a tengerentúli Murdoch-sajtó szaftos tudósításait, azzal is vádolhatják a Le Monde-ot, hogy liberális orgánumként maga is egyoldalú. Ezt azonban ékesen cáfolja, hogy kendőzetlenül adott képet DSK jellemvonásainak ellenszenves vonatkozásairól is, nem mentegette, éppenséggel hitelesen ábrázolta szemérmetlen gazdagságának és ebből is fakadó fönnhéjázásának visszataszító jellegét. A vezércikk arra akart figyelmeztetni, hogy az ügynek a fantáziabirizgáló, szenzációsnak ható részletein túl lehetnek olyan visszahatásai is, amelyek már most indokolttá teszik a töprengést, mielőtt csupán a bulvárelemek kápráztatnának el.”