Ami változatlan

„A második Orbán-kormány megalakulása óta eltelt egy év hatalmas változásai, elkeseredett, hangos, a nemzetközi színtérre is kiterjesztett belpolitikai küzdelmei szinte érintetlenül hagyták a pártok erőviszonyait. Mint az Antarktiszról a hatalmas jéghegyek, a Fidesz–KDNP roppant táboráról újabb és újabb szavazói csoportok válnak le, ám fordulatnak továbbra sincs jele. (...)

A széttagolt Orbán-ellenes parlamenti erők közül senki nem tudott kiemelkedni, a hatalmon lévők teljesítményét egyre kritikusabban szemlélő társadalom ítélete szerint jelen pillanatban sincs kormányképes alternatívája a mérsékelt jobboldalnak. Jellemző, hogy a kormánnyal vívott háború kulcsfigurái, »sztárjai« nem pártpolitikusok, hanem értelmiségiek, külföldről behívott támogatók. Heller Ágnes, Paul Lendvai, Daniel Cohn-Bendit. A jobb ügyekhez méltó buzgalommal fellépő, a jogállamot, a köztársaságot és a sajtószabadságot különösebb ok nélkül temető civil mozgalmak pedig inkább menekülnek az ellenzék ölelő karjai elől. Ám kormányt váltani csak pártok tudnak hiteles vezetőkkel és politikai programmal, erős szervezeti bázissal. Ettől a parlament mai ellenzéki pártjai nagyon messze vannak, teljes összefogásuk pedig lehetetlen.”