„A Fidesz pártalkotmányt tákol össze, s ez ügyben nem átallja még a véleménynyilvánításra saját maga által felkért Velencei Bizottságot is becsapni. Hiányosan fordított angol szöveget küldött neki, továbbá megpróbálta elhitetni, hogy tíz hónapja tartalmas vita folyik az alkotmányról. Holott, a kormánypárt alkotmánytervezetét húsz napja ismerhette meg a nyilvánosság. Nem beszélve arról, hogy már húsz nap sincs hátra, hogy keresztülerőszakolják a parlamenten.
A kérdőívek kiküldése becslések szerint 850 millió forintjába került az adófizetőknek. E kérdőíveken a kérdések egy része álkérdés, hiszen ki ne akarná védeni a nemzeti vagyont és a természeti sokféleséget vagy ki lenne olyan tökkelütött, hogy a családok adókedvezményére nemet mondjon? A kérdések másik részéről viszont a Fidesz már réges-rég döntést hozott. Gondosan ügyeltek arra is, hogy a Fidesz hatalmának bebetonozására irányuló módosítások ne kerüljenek rá a kérdőívre, mint ahogy az sem, hogy például egyetért-e azzal, ha a más vallásúkat vagy az ateistákat kirekeszti az alkotmány.
Felteszem, ennek az álságosságnak is betudható, hogy a nyolcmillió választópolgár alig 11%-a reagált a kormány megkeresésére. Lehet, hogy erre a miniszterelnök büszke, de nem tudom, miért. Ez népszavazás esetén totális bukást jelentene. Vagy, máshonnan közelítve: még a 2010-es Fidesz-szavazóknak is csak a harmada érzett késztetést, hogy feleljen Orbán Viktornak! Csodálkozom, hogyan nevezhető ez sikernek, s különösen azon, hogyan olvasható ki a beérkezett válaszokból az egész ország akarata. Hacsak úgy nem, hogy Orbán Viktor szerint a saját akarata megegyezik az országéval. Ebben azonban - szerencsére - téved.”