„Nyolc éven át kormánypárti újságíró voltam. Ez volt életem egyik legkínosabb korszaka. Néha azt érzetem, hogy be kellene mennem a szocialistákhoz vagy a szabad demokratákhoz, ordítanom kellene. Szégyenkeztem miattuk. Szinte hetente gondoltam azt, hogy na, most hagyom abba.
De ma már büszke vagyok arra, hogy kitartottam mellettük. Mert tudtam, hogy ha Orbán Viktor jut hatalomra, akkor ez lesz: a demokrácia vége. A sajtószabadság vége.
Igazából hálás vagyok Orbán Viktornak és vazallusainak, mert nincs nagyobb megtiszteltetés, mint egy diktatúrában ellenzéki újságíróként dolgozni. És ezt nem csak azért mondom, mert jól hangzik. Bár nyilván senki nem kívánta, hogy húsz év után oda jussunk, ahonnan elindultunk, azt kell mondanom, hogy minden polgárember számára a legnagyobb lehetőség egy diktatúra. Mert ilyenkor derül ki, hogy kik vagyunk.
Amikor Orbán Viktor hatalomra jutott és elkezdte bomlott szövegét a fülkeforradalomról, nekiállt itt nenyizni, elkezdte a hajtóvadászatot, azt gondoltam, hogy kár érte, hiszen jó király is lehetett volna. Minden lehetőséget megkapott arra, hogy békét teremtsen, összerántsa a népét, az egészet.
De ő megátalkodott ember, nem bírta abbahagyni a bozótharcot. Azt gondoltam, hogy így is jó, le kell játszanunk ezt a játszmát. Ahhoz, hogy végképp és örökre mindenki előtt lelepleződjön a Fidesz és Orbán Viktor igazi természete, a demokráciára való zsigeri alkalmatlansága, az kell, hogy önmagát járassa le. De porig. Úgy, ahogy most teszi.”