Ahogy lehet

„Orbán Viktorról már leírtuk a Magyar Hírlapban, hogy államférfinak tartjuk. Volt egy kis háborgás abból az írásból, fintorogtak, akik a saját politikai táborukban példaképek híján vannak, de mit tehetünk, ez az igazság. Leírjuk újra, hogy Orbán Viktorban látjuk Széchenyi, Deák, Tisza, Bethlen, Teleki konzervatív reformrendszerének folytatóját. Egészen más körülmények között, de neki is azért nehéz helytállnia, mint elődeinek: jobbról és balról teljesen követhetetlen és logikátlan dolgok miatt támadják (csak egy példa: mi a Magyar Hírlapnál is évek óta bámulva tapasztaljuk, hogyan lehet ugyanazért egy időben zsidóbérenc és antiszemita az ember). De az Orbán-kormányt növekvő izgalommal olyanok is kritizálják, akiknek illene tisztában lenniük Bethlen János kancellár igazságával. Persze, ha ott lennének, ők sem csinálnák jobban. Nyilvánvalóan egészen más a partvonal széléről belebeszélni a meccsbe, és megint más gólpasszt adni a 90. percben.

Elképzelhetjük, hogy nem olyan egyszerű a globalizmus legfőbb politikai és gazdasági erőivel dacolva, velük ellentétes érdekeket nyíltan vállalva egészséges, becsületes, gyarapodó Magyarországot építeni. Akik egy év után »csalódtak« a mostani kormányzásban, gondolják csak végig: arról szól-e egy-egy parlamenti választás, hogy morális alapon választok egy pártot, majd csalódottan veszem tudomásul, hogy hétfő délutánig mégsem hozták le a csillagokat az égboltról? Erről szól, vagy inkább arról, hogy a magam politikai felfogását követem, és mindig arra a pártra szavazok, amely az adott pillanatban ízlésemnek, világképemnek a legjobban megfelel?

2011-ben a Fidesz–KDNP képviseli leghitelesebben a magyar történelmi hagyományokat, bennük van a legtöbb jóakarat és tudás a változtatásokhoz. Ők garantálják a rendet és biztonságot egy olyan országban, amely a törvényes rend felbomlásával menetrendszerűen hullott demagóg gazemberek karjaiba. Az eredmény mindig, minden egyes alkalommal: hullahegyek, gyász, pusztító gyűlölet, nemzedékek alatt alig gyógyuló sebek. A magyarság első számú életparancsa ma is az, hogy őrizze a belső békét, és bármilyen nehéz is, feltétlenül higgyen az állam erejében.”