Voltam az MSZP-s megemlékezésen

„Bekanyarodtam a Szervita tér felől a Városház utcába, látom egy arc épp fenyíti a nőjét. Ilyen ötven körüli kültelki jampi, brillantinos, hátranyalt haj, lefelé keskenyedő oltönynadrág, egy igazi Szving Tóni, na. A nője is illett ehhez, az sem lehetett fiatalabb, rövid, festett szőke haj, persze jól lenőve, rossz smink, cigaretta. Nem verekedtek, csak a csávó fenyegető pózban állt, és a mutatóujjával hadonászott a nő orra alatt. Mikor odaértem melléjük, a nő a sírás előtt két lépéssel álló, az idegességtől remegő hangon éppen annyit mondott, hogy “…de nem én vettem fel azt a telefont…” Sajnos többet nem hallottam, siettem felelősen tudósítani.

Később megpillantottam a tömegben Gyurcsány Ferencet, aki Dobrev Klára és Molnár Gyula társaságában követte az eseményeket. Ilyen MSZP-s dzsemborikon mindig vannak, akik a látszólag háttérbe húzódó, persze azért főszereplő Gyurcsányhoz dörgölődznek. Itt is állt mellette vagy tíz percig egy arc, aki folyamatosan kommentálta az eseményeket a Miniszterelnök úr fülébe duruzsolva, aki néhányszor kötelességtudóan el is mosolyodott. Na és ki volt ez az arc? Bizony, a Szving Tóni! A bigéje is ott állt a túloldalán, de ahhoz persze nem szólt egy szót sem.”