Válasz egy egykori jóbarátnak

„Kedves Bandi [Kukorelly Endre], azzal álltam (nem át, nem is be, egyszerűen csak: oda) politikusnak, hogy a mocsokra nem válaszolok, lehetőleg el sem olvasom, nem foglalkozom vele. Ámde mivel valaha, még jóval az LMP-s idők előtt, drámai leépülésed előtt mégiscsak kollegiális viszonyban voltunk, ezúttal kivételt teszek, és válaszolok arra, amire meggyőződésem szerint nem volna szabad reagálnom. (...) Van azonban leveledben egy személyedre egyébként nem jellemző sunyiság. Amikor annak okait keresed, hogy vajon miért győzte le bennem a kultúrlényt a ki tudja milyen fenevad, utalsz a frusztrációra is, mint magyarázatra. Vagyis, hogy államtitkár úr befrusztrált, amiért mások József Attila-díjat kapnak, ő meg hoppon maradt. Ezt jelenti  a frusztráció, nem?

Most akkor lehajtott fejjel,  lesütött szemmel, pironkodva, lábaim fonva, bevallom, mit vallom, suttogom, hebegem, hogy bármennyire is restellem, de nekem is van József Attila-díjam, talán még kettő is, attól függ, hogy számolom: egyszer ugyanis megkaptam ugyan, de nem merték átadni, tényleg Bandi, akkor is hallattad a véleményed? (bizonyára úgy volt, csak már elfelejtettem), s az nem tisztázódott néhány év múlva, amikor már átvehettem, hogy ez most ugyanaz a József Attila vagy egy másik... Egyszóval, akárhogy célozgatsz is, nem vagyok képes kiosztani magamra a frusztrált költő szerepét. Viszont megvilágosodott bennem valami.

Az idei Kossuth-díjasok listáját általános egyetértés fogadta. Annyira, hogy senki nem tett szóvá ezzel kapcsolatban semmiféle sérelmet. Ám ez a szó – a frusztráció – elárulja, miről is beszélsz valójában. Te úgy gondolod, hogy kiérdemelted a Kossuth-díjat. Csak nem merted szóvá tenni, hogy miért mások kapták. Ám, hogy a mérged valahogy levezesd, nekem estél. Csak Kossuth helyett kellett József Attilát írnod. Mi más magyarázná azt a dühöt és mocskosságot, amivel rám támadtál? Mióta éled meg ilyen fájdalmasan, ha négy arra érdemes költő helyett másik négy ugyancsak érdemes költő kap díjat? (Mert azt azért, ha jól értem,  nem állítod, hogy négy költőóriás helyett négy dilettáns részesült volna a díjban...)

Nemrégen valahol azt írták rólam, hogy zsidó vagyok. Ott, ahol ez a kompromittáló hivatkozás, ezzel akarnak lejáratni. Máshol meg azzal, hogy mélymagyarkodó vadbarom vagyok. Te pedig azzal, hogy mindenféle sötét reflexek »fogja« volnék.

Magas labda, de nem lehet nem leütni. Az ember, ha ilyent olvas, a felyét foglya: jalyistenem, mi lett belőled, Bandi! jalyistenem, hova lyutotál, Mogyorószág!”