„Hazánkban, a Magyar Köztársaságban nincsenek várurak. Se szolgabírák. Úriszék sincs. Nem akarunk vármegyéket főispánokkal, ahogy csendőröket se kakastollal. (...)
A Fidesz-KDNP alkotmánytervezete szerint a magyar történelem folytonossága 1944. március 19-én szakadt meg. A német megszállás rettenetes csapás volt a magyar nemzetre, miként Mohács, az ország három részre szakítása, majd kormányzása külországból évszázadokon át, és a trianoni béke is. A német megszállás egy olyan korszak mélypontja volt, amelyet az elviselhetetlen szegénység, az irredentizmus, a jogfosztás, a választójog korlátozása, a második világháborúba történő öngyilkos belépés és a zsidótörvények jellemeztek. Az Orbán-rendszer szerint ez belefér a történelmi folytonosságba, az 1946-os Második Köztársaság nem.
A magyar szocialisták elítélnek minden bal- és jobboldali zsarnokságot, amely a magyar embereket sújtotta évszázadok alatt. Ellenben tiszteljük és folytatjuk minden jobb- és baloldali, minden arisztokrata, nemes, közrendű magyar ember szabadságtörekvését. Nem a királyság, hanem a szabadság jelképeit tartjuk fontosabbnak: a 48-as kokárdát, az 56-os lyukas zászlót, a Kossuth-címert. A Köztársaság nem ruha a nemzet testén. A Köztársaság jelenti azt, hogy Magyarország mindannyiunk hazája, kirekesztés nélkül. Szomorú, ha ezt valaki nem érti.”