Radikálisok és reálpolitikusok

2011. március 14. 10:45

1848. március 15-e makulátlanul tiszta, bátor lelkületű, de vértelen forradalomként él népünk történelmi tudatában, s ez így is van rendjén.

2011. március 14. 10:45

„Időről időre fellángol a nem túl emelkedett, tulajdonképpen tét nélküli, ám annál vehemensebb vita arról, hogy mikor kezdődött, mikortól számolható, mikor következett be a rendszerváltás. Ez azért jó vitatéma, mert a két évtizede húzódó folyamatot egyetlen eseményhez, időponthoz kötni lila értelmiségihez méltó szellemi kihívás, viszont a másik bosszantására kiváltképpen alkalmas. (...)

A dilemmák végleges eldöntésének nincs különösebb jelentősége, ám az effajta elmeélesítésnek csapatszellemet erősítő hatása kétségtelen. 1848. március 15-e makulátlanul tiszta, bátor lelkületű, de vértelen forradalomként él népünk történelmi tudatában, s ez így is van rendjén. Abban, hogy forradalom volt, jó százhatvan éve már nem kételkedik sem a hajdani résztvevő, szemtanú, sem az utókor. Csak a kortársak egy része tagadta el a forradalmat a márciusi ifjaktól és Pest népétől, mert politikai érdekük úgy kívánta, hogy március 15-e jelentőségét minimalizálják, fényét elhalványítsák. (...)

A politika hivatalosai már másnap igyekeztek a nagy forradalmi hevületet lecsillapítani. A pozsonyi országgyűlésben még a reformpárti küldöttek is visszariadtak a radikális hangoktól. Féltek, hogy amit szép lassan, fontolgatva elértek, s még elérni reméltek, veszélybe sodorja a forradalmi türelmetlenség. (...)

A kormány, a megfontolt reformok hívei fokozatosan elhidegültek a forradalmi hevülettől, a „radikalizmus vigéceitől”, ahogy Dessewffy nevezte a márciusi ifjakat. Wesselényi egy ünnepi banketten kijelentette: a forradalom nem március 15-én Pesten robbant ki, hanem március 3-án Pozsonyban, Kossuth beszédének eredményeként. (...) Wesselényi szavai nyomán két pártra szakadt a közvélemény, Kossuth hívei március 3-át, a radikális ifjak támogatói március 15-ét tartották a forradalom születésnapjának. A nyár végére egyértelművé vált Petőfiék, a pesti forradalom igazsága: az óvatoskodás létjogosultságát vesztette, mert kitört a szabadságharc. Véres jelentőségét egyetlen adattal érzékeltetném: a cár négyszer akkora haderőt mozgósított és küldött a szabadságharc eltiprására, mint 44 évvel korábban, Napóleon leverésére.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
drieno
2011. március 14. 11:39
1805-ben austerlitznél kb 50000 orosz volt, 1849-ben rüdiger és paszkevics vezérletével kb 200000 orosz tört be az országba tehát a 4-es szorzó helytálló tilikov elvtárs, hülye destruktív barom vagy, mint mindig
crm114
2011. március 14. 11:39
"a cár négyszer akkora haderőt mozgósított és küldött a szabadságharc eltiprására, mint 44 évvel korábban, Napóleon leverésére" Nem vagyok hadtörténész, de 1 perc google-használat után úgy látom, hogy az orosz 1849-es hadjárat 190 ezer emberrel indult, és hasonló volt az orosz kezdő létszám 1812-ben is, 1812-ben azonban a nagy veszteségek miatt összesen 2-szer ekkora volt az orosz résztvevők száma. Persze ez a HM-cikk csak a szokásos március 15-i ünnepi agyhalál egyik változata. A nehezén ezzel nem vagyunk túl: a konzervatórium-Békésmarci-Tallián-Tóta tengely ezévi labanckodása még hátra van.
Nemhivo
2011. március 14. 11:25
...természetesen nem igaz.. linknek ott a Wiki..
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!