Magyarország, nulladik év?

„Az új alkotmány szükségessége mellett elhangzó érvek a leggyakrabban arról szólnak, hogy a jelenlegi egy eleve ideiglenesnek szánt szöveg, ami ráadásul az 1949-es sztálinista alkotmány módosításával jött létre.

Ezek az érvek azonban üresek. Annak, hogy a rendszerváltás korának politikusai mit gondoltak, mikor fognak tudni új alkotmányt csinálni, az alkotmány hatályára nézve semmi következménye nincsen. Az pedig, hogy ez az alkotmány az 1949-es örököse, az pontosan olyan, csak formálisan létező korlát, amiről a kormány és a parlament az elmúlt egy évben rendszeresen bizonyította: egyetlen képviselői indítvánnyal és egy országgyűlési szavazással felszámolható. Miért ne mondhatná ki egy jogszabály, hogy az alkotmány ezentúl 2011 per akárhányas, nem pedig 1949 per XX-as törvény? Miért ne rögzíthetné a parlament, hogy az új alkotmány jogfolytonosan követi az előzőt?

Magyarországon nem a nulladik évet éljük, nem egy fizikailag lerombolt haza zérusföldjén tekintgetünk széjjel a kényszerű újrakezdés reményével és rettenetével szemünkben. Arra, hogy Magyarország elboldogult a rendszerváltó alkotmánnyal, éppenséggel büszkék is lehetnénk, hiszen arról tanúskodik, hogy nem mindent rontottunk el teljesen 1989-90-ben. A polgárok ennek az alkotmánynak az alapjain zavarták el az előző kormányt és röpítették soha nem látott tömegben a mai kormánypártok képviselőit az országgyűlésbe - ez éppenséggel nem azt mutatja, hogy elvesztettük bizalmunkat az alkotmányban, hanem azt, hogy kiválóan tudunk élni az abban rögzített jogainkkal.

Most kéne elővenni a konzervatív eszünket és gyorsan végiggondolni, vajon mi árt többet az országnak? Az, ha jövendő korok jogtörténet-hallgatói érdekes szemináriumi dolgozatokat írhatnak arról, hogyan lett az új alkotmány mégis a régi értékeinek megőrzője? Vagy az, ha az új kezdetről szóló hangzatos, de végiggondolatlan jelszavak lelkesedésétől vezetve egy tökéletesen kiszámíthatatlan következményekkel járó pályára állítjuk a magyar alkotmányosságot?”