Orbán Viktor annyira megdolgozik a sikerért, hogy az még a Le Figaro tudósítóját is elgondolkodtatta
A francia lap szerint a magyar miniszterelnök minden lehetőséget megragad.
Orbán nem tudja elviselni, hogy még uniós elnökként is csak a zenekari vonósok hátsó soraiban ül.
„Ellenséget kell teremteni mindenáron, ez a forradalom titka. Így lehet állandóan harcolni, így lehet állandóan győzni, így lehet folytonos izgalomban tartani a népet, így lehet megfélemlíteni egyeseket és így lehet megbízhatóan lojálissá tenni másokat. Ez a stratégia még ellenzékben is sikerre vezetett, hiszen 2006-tól kezdve a Fidesz-forradalmárok - szövetségben a szélsőjobboldallal - uralták az utcát és bilincsben tartották az elvileg hatalmon lévő kormányzatot. Hát még most, a kétharmados parlamenti többség birtokában, amikor még olyan kockázata sincs a forradalomnak, mint 2006 őszén, hogy a beszorított rendőrök előveszik a gumilövedéket. Még a rendőrigazolványukat sem veszik elő, amikor pedig el kellene kergetniük a Gyöngyöspatára bevonult félkatonai alakulatokat. (...)
Ám ha ezúttal a forradalom atyja valóban szó szerint gondolja, amit mond, akkor fölkészülhetünk a legrosszabbra. Az Unióban ugyan diktátumok valóban nincsenek, viszont vannak közösen elfogadott elvek és szabályok, amelyeket be kell tartani. Lehet persze kuruckodni és megfizetni harciasságunk árát, például az uniós támogatások egy részének elvesztésével, de még ennél is nagyobb ár az, hogy egy renitens országban nem bíznak sem az uniós politikusok, sem az uniós befektetők. És ha nem bíznak, akkor az megint csak sokba, száz- és ezermilliárdokba kerül nekünk. Tegyük fel azonban, hogy Orbán nem csupán azért kakaskodik az Unióval, hogy napi politikai előnyök érdekében megmutassa híveinek: ő nem fél senkitől, Magyarországot pedig igenis naggyá és erőssé teszi, hanem azért, mert nem tudja elviselni, hogy még uniós elnökként is csak a zenekari vonósok hátsó soraiban ül. Akkor már inkább szálljunk szembe az Unióval, csapjunk oda mindenkinek, hátha akkor Magyarország nagyobb figyelmet kap Európától, mint az első olyan állam, amely nem hajlandó a brüsszeli igába hajtani a fejét.”