„No de mégis leginkább mit csinál a magyar ember négynapos ünnepen? Hát iszik, persze. Nem mintha rendes hétvégéken, pláne munkanapokon nem inna, de ilyenkor még úgyabból lehet inni, még jelentősebbé tehető az esemény. (...)
Legyen mondjuk Villány, amióta kész az M6-os, sőt az M60-as is beér Pécsre Bólyról, két óra alatt le lehet érni a belvárosból, az ember tízkor még a budaörsi Tesco gyógyszertárában áll sorba fejfájáscsillapítóért, hogy a péntek esti (négynapos ünnep előtti este: ereszd el a hajamat!) sörözés utóhatásain túltegye magát, délben már a Bock Panzió recepcióján (reci!) csapkodja befelé a második kör welcome-törkölyt, csak az íze miatt, meg még egyet a hungarikumsága okán. (...)
Érti ő, hogy gazdaságélénkítés meg minden, tőkevonzóképesség, beruházásösztönzés, bár nem látta a pénzszállító kamionokat, sőt neki, mint elhivatott, tudományos igényű hobbialkoholistának sem mindegy, hogy négy vagy két órát vezet halál másnaposan, de valahogy mégis szöget üt a fájós fejébe, hogy nem-e lehet-e, hogy mégis jobban jártunk volna, ha abból a négyszázmilliárdból vettünk volna 21 millió palack Bock Magnificót, palackját 19 000-ért, egyszer élünk, és jobban élénkült volna az a lusta, semmirekellő gazdaság?”