„Kit visznek el ma? Akár egy új össznemzeti társasjáték is lehetne, állami szerencsejátékot lehetne belőle szervezni, fogadásokat lehetne kötni rá. Vajon kit jelent föl az elszámoltatási biztos, kit állít pellengérre a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal, kit állít elő munkahelyéről vagy lakásáról az évek óta nyomozó, de hirtelen megvilágosodó rendőrség vagy ügyészség? Ki meddig marad előzetesben, ki ellen emelnek vádat, ki dolgozott bűnszervezetben, ki kezelt hűtlenül és micsodát? Államtitkártól filozófusokig, polgármestertől nagykövetig terjed most már az egyre nagyobb kör, amelynek bűnügyi felrajzolása azt sejteti, hogy ebben az országban mindenki bűnözött, aki a szocialista-szabad demokrata koalícióval kapcsolatba került. (...)
Valóban vérfagyasztó, ami nap mint nap történik, miközben háromszázötven ember fagyott meg már ezen a télen Magyarországon, és ez - a szó legszorosabb értelmében vérfagyasztó hír - nem ráz meg senkit. Mint ahogy az a másik ugyancsak vérfagyasztó bejelentés sem, amely szerint januárban több mint kilencvenezerrel nőtt az álláskeresők száma, a kormány ugyanis leállította a közmunkák eddigi rendszerét, és az a könyörmunkahely is megszűnt, ami eddig volt. Normális körülmények között a társadalom vére ettől vagy felforrna, vagy megfagyna, de nálunk szinte csak a miniszterelnök harcról és küzdelemről szóló buzdító beszédei keltenek nemzeti felbuzdulást.
Meg a nemzetgazdasági miniszter, többedszer azt állítva, hogy az előző miniszterelnök és pénzügyminiszter költségvetést hamisított, ami ezek után bármely pillanatban a bűncselekmény gyanúját is fölvetheti, csak szándék és megítélés kérdése az egész. Bajnai és Oszkó meg persze Gyurcsány mellé, aztán oda lehet állítani a Markó utcai vádlottak padjára a Nemzetközi Valutaalap vezetését, az Európai Unió velünk foglalkozó biztosait és munkatársait, vagy a már amúgy is elkergetett Költségvetési Tanácsot, hogy végre beköszönthessen az új rend. Napi vérfagyasztással.”