„A nemsokára bejelentendő újabb akciótervhez sok remény fűződik. A befektetők kiegyensúlyozott és fegyelmezett pénzpolitikát, az államadósság csökkentését, fenntartható gazdasági teljesítményt és javuló versenyképességet szeretnének látni, amely ismét megerősíti a már eddig megtett intézkedések hatékonyságába vetett bizalmukat. A társadalmi közbizalom visszaállítása ugyanakkor szemléletváltással kezdődik, leszámolva az eddigi illúziók és rossz beidegződések hamis biztonságával. Vagyis: a közmunka nem egyenlő a foglalkoztatásistatisztika-javítással, hanem a közösség érdekében elvégzett és megbecsült kötelességet jelenti. A leváltott miniszter asszony valóban távozik posztjáról, nem pedig egy tituluscserével a helyén marad. A rokkantnyugdíjas nem egy X5-ös BMW-ből ugrik ki ruganyosan, pökhendin elfoglalva a mozgássérült-parkolót, hogy gyorsabban a plázába jusson. Magyarországon kétszer annyi rokkantnyugdíjas él, mint Európa bármely más államában. Létezik ez?
A visszaéléseken alapuló hamis rendszer vezetett ahhoz, hogy a Bajnai-kabinet tavaly épp azoktól a fogyatékkal élőktől vette el a támogatást, akik valóban rászorultak minden fillérre. Az eddigi álszent struktúrák felszámolása például azt is jelenti, hogy a kisebbségi önkormányzatok nem akkor képviselik jobban a tagságukat, ha fiktív utazásokért kilométerezreket számolnak el, és az elnök úr negyvenezer forintos szemüvegét és háromszázezer forintos közlekedési bírságát is közpénzből finanszírozzák. És vajon meddig működtethető egy olyan közlekedési rendszer, ahol száz utasból mindössze tizenöten fizetnek teljes árú vonatjegyet?”