„Csikorog a kétharmad gépezete. A kormányképtelen balliberálisok által hátrahagyott romhalmaz eltakarítása lassan halad, mind több konfliktus rajzolja fel a hatalmasra nőtt kormánytábor repedéseit. A földrengésszerű változásokat hozó választási év után furcsa kijelentés: 2011 sorsdöntő esztendő. Pedig így van: az év végére eldőlhet, hogy a második Orbán-kormány teljesíti-e küldetését, amelyet az egyszerűség kedvéért nevezzünk mi is Magyarország megújításának.
Az erre adott választ nem a közvélemény-kutatásokból kell majd kiolvasni (nem nehéz megtippelni, jelentősen csökkenni fog a kormánypártok támogatottsága). A következő választás, de patetikus túlzás nélkül az ország jövője akár egy évtizedre is azon múlik, hogy a leendő alkotmányos rendszer és a beharangozott szerkezeti átalakítások idővel konszolidált, elviselhetőbb viszonyokat teremtenek-e a beteg magyar élet minden szegletében. Az, hogy az alkotmányt a nép a magáénak érzi-e, elsősorban nem azon múlik, mit mond erről az ellenzék, hanem azon, a megújuló országban lesz-e több munkahely, erősebb és saját lábon álló gazdaság, jobban működő egészségügy és oktatás, nagyobb közbiztonság; lehet-e kezelni a devizahitelesek problémáját és így tovább.”