„– A napokban azt mondta a Baross Gábor Társaság rendezvényén, hogy le kéne törni a kerületi kiskirályságokat. Olyan ez, mint egy hadüzenet.
– A kérdésnek szélesebb spektruma is van. Budapestnek egységes városrendezésre, vagyongazdálkodásra és parkolásra van szüksége, ezeket a dolgokat nem lehet huszonnégyféle módon megoldani, kár is bármilyen ideológiát gyártani hozzá. Sajnos némelyik kerület olykor megfeledkezik magáról, és mindenféle demagóg idétlenkedéssel, kisebb-nagyobb politikai hátszéllel akadályoz közhasznú beruházásokat. Szerencsére kevesebben vannak, mint a támogatók. A helyzet éppenséggel így is fenntartható, de a saját politikai közösségemnek nem ajánlanám, mert egy választási időszakban erősen visszaüthet. (...)
– Enyhén szólva is érdekes volt, amikor a helyettese az ön távollétében magához hívta a tizenkét kórházvezetőt, és többségüket lemondásra szólította fel. Ki nem akar velük dolgozni?
– Nem mondhatom, hogy minden kórházigazgató a helyén marad, és ezért nem érdemes pályáztatni. Vannak, akik magát a pályáztatás tényét kifogásolják, ami legalábbis meghökkentő hozzáállás. Arról egyébként tudtam, hogy a helyettesemhez bejönnek a főigazgatók, és később arról a kétségbeesett kísérletről is volt tudomásom, amely a közvéleményt arra akarta terelni, hogy én esetleg tudtam a menesztésekről. Ennek az egésznek azonban semmi értelme, hiszen ha egyszer elvállaltam a közszolgálati cégeknél a vezetőváltást, akkor miért ne vállaltam volna teljes körben? Szentes Tamás arra nem volt feljogosítva, hogy elküldje az igazgatókat, de ma is azt gondolom, hogy az ötlet nem tőle származott.
– A személycseréken kívül szimbolikus jelentőségű dolgokon, például a heraldikán, egyes utcaneveken is változtatna. Mikor lesz ez esedékes?
– A szobámban már csak nemzetiszínű zászlót talál. A főváros korábbi zászlaja nekem sem tetszett, meg fogjuk változtatni, de részletekről még nem beszélnék. Bizonyára megkapjuk érte a kritikákat, mint ahogyan az utcák és a terek névváltoztatásaiért is. Ezeket márciusban egy csomagban visszük a közgyűlés elé, mert ha egyenként tennénk, akkor valószínűleg mindegyikből külön botrányt csapnának egyesek. Így viszont csak egy csetepatéval kell majd szembenézni, aki akarja, kikiabálja magát, és utána rendben leszünk.”