„Miközben tehát a 2010-es költségvetés – valós – hiánya másfélszerese volt a tervezettnek, az új kormány nem vetett ki megszorítócsomagot. Hanem – a világon a válságkezelésre általános receptjeként bevett, visszafogásokon alapuló gazdaságpolitika helyett – egy növekedést, foglalkoztatást pártoló vonalon indult el. Vagyis a pénzügyi konszolidációt tekintette a legfontosabbnak a második polgári kormány, és 2010 második felében, röpke hat hónap alatt rendbe tette Magyarország költségvetését. Nemcsak a tavalyi évre, de 2011-re és 2012-re is! (...)
Noha egyre többen vetítik előre az eurózóna széthullását, ez aligha következik be. S miután az EU legfontosabb eszköze a közös pénz, az euróövezet fölbomlása valószínűleg a közösség erodálódását is okozná. Tehát a magyar EU-elnökségre hárul, hogy megakadályozza az egyes tagállamokban elburjánzott költségvetési lazaságot, esetenként a kényes szuverenitási kérdéseket is érintve, továbbá a nehézségekkel birkózó országok helyzetét konszolidálja. A gond óriási: nem pusztán mi küzdünk eladósodottsági problémával, hanem egyre több, fejlett uniós állam szenved a fizetési nehézségek miatt.
A lecke adott. Magyarországnak a jelentkező EU-szakfeladatok (romakérdés kezelése, közösségi energiaügyek) vitele mellett létre kell hoznia egy állandó válságkezelő mechanizmust az euró védelmében, s össze kell hangolnia a tagállamok gazdaságpolitikáját. Leginkább azért, hogy az EU tiszta üzeneteket küldjön a piacoknak.”