Igen, a sajtószabadság megér ennyit. Megér annyit, hogy Bayert a médiahatóság ne marasztalja el.
„Persze más, gyakorlatiasabb érvek is szólnak Bayer el nem marasztalása mellett. Legalább három.
1. Ha fél év múlva Bayert egy hasonló agymenése után a médiahatóság elkaszálná, azzal mártírt csinálna belőle: feljelentőinek győzelméről harsogna az úgynevezett jobboldali sajtó. A kommunisták és/ vagy a zsidók újabb győzelméről cikkezne, utóbbiról nyilván inkább kódoltan.
2. Ha Bayert elmarasztalja a médiahatóság, semmi sem akadályozza meg a médiahatóságot, hogy más, szintén erősen fogalmazó cikkeknek – például ennek – a szerzőit és a cikkeket megjelenítő lapokat elmarasztalja. Szalai Annamária nyugodtan hivatkozhatna arra, hogy senkivel nem tesznek kivételt, a szélsőfideszes újságírót éppúgy elkapják, mint – teszem azt – Bauer Tamást, Seres Lászlót vagy az MSZP egyéni országgyűlési képviselőinek ötven százalékát: a nem éppen visszafogott stílusáért méltán közkedvelt Szanyi Tibort.
3. Ha ellenben Bayert felmentik, esetleg a feljelentés eleve a papírkosárban végzi, jelentős, felette igen jelentős kihívás lesz a Nemzeti Együttműködés Kormányával kevéssé szimpatizáló szerzőket, vagy lapokat elítélni. Bayer oly mértékben vetette el a sulykot, hogy egy Bayer-felmentést követő Debreczeni-elkaszálást egyszerűen lehetetlen lenne megmagyarázni.”
A volt EP-képviselő szerint az elmúlt mintegy száz évben a külső erők megtalálták azokat az ágenseket, akik belül tudtak zavart kelteni vagy idegen érdekeket megjeleníteni.
Lakatos Márk-botrány: újabb gyomorforgató részleteket tárt fel egy fontos tanú.
Ezt hívják kettős mércének és sumákolásnak.
Akkor a Fideszt „mindössze” 15 százalékkal „mérték” alul!
Mentsd meg Amerikát! címmel jelenik meg rövidesen a januárban hivatalba lépő amerikai elnök új könyve.
Jön a bizalmi szavazás a Bundestagban, majd februárban az új választás.
